Ahogy közeledünk az olimpia vége felé, egyre nagyobb gondot okoz az írás számomra. Sajnos más témák voltak betervezve, de követni kell az eseményeket. Elég furcsán nézne ki, ha arról írogatnék, hogy milyen jó, döntőbe kerültünk negyedszer, meg ilyenek. Valami ilyesmit terveztem még július elején, de ez most nem jött össze. A döntőről viszont azért tudok írni. Álmomban sem képzeltem volna, hogy az olaszok eljutnak idáig. Persze azért meg volt rá az esélyük, mert az elmúlt években szépen gyűjtögették a biztató helyezéseket (2010 Zágráb EB ezüst, 2011 Shanghai VB arany, 2012 Eindhoven EB negyedik hely). Természetesen egy-egy kiugróan jó eredmény nem adhat okot a bizakodásra, ahogy egy-egy rossz sem, de az olaszok tényleg ott vannak az élmezőnyben már egy ideje. Az pedig, ha valaki huzamosabb ideje jól teljesít, már a tudását mutatja nem pedig a rövidtávú formáját. Tehát ha gondoltam volna, ha nem, döntősök lettek. A szerbeken (2010 Zágráb EB bronz, 2011 Shanghai VB ezüst, 2012 Eindhoven EB arany) viszont csodálkozok. Nagyon jól játszottak az utóbbi pár évben, és a nagy favoritok egyike volt az olimpia előtt. Nem akar nekik összejönni ez az arany. Ez azért nagyon kemény dolog lehet. Évek óta kerülgetik a mézes csuprot, de sosem férnek hozzá. A horvátokat (2010 Zágráb EB arany, 2011 Shanghai VB bronz, 2012 Eindhoven EB kilencedik hely!!!) meg eddig igazán nem érheti kritika. Veretlenül mentek végig eddig mindenkin, és nagyon magabiztos játékot mutatnak. És itt vannak még a montenegróiak (2010 Zágráb EB ötödik, 2011 Shanghai VB hetedik, 2012 Eindhoven ezüst) a négyben. Ők is egy állandóan ott vannak csapat, de valahogy nekik sem akar összejönni a dolog. Csak a teljesség kedvéért ideveszem még a magyar csapat elmúlt két év eredményeit is (2010 Zágráb EB negyedik, 2011 Shanghai VB negyedik, 2012 Eindhoven EB bronz) és bízom benne, hogy meg lesz az ötödik hely az olimpián.

Ha tippelnem kéne, akkor a horvátokat mondanám a befutónak a döntőben az olaszokkal szemben, és a szerbeket pedig a bronzéremre inkább esélyes csapatnak Montenegró ellen. Aztán hogy mi lesz, azt majd eldöntik egymás közt.

Az olasz csapat margójára még azért mondanék pár szót. Kétség nem fér hozzá, hogy megdolgoztak ezért az eredményért, de vajon mi lehet az oka, hogy ennyire feljöttek. Itt van ismét egy lehetséges magyarázat erre. Ez csak az én véleményem, de talán érdekes lehet.

Én e mögött a felívelés mögött a Pro Recco hatást látom. Az olasz Pro Recco a világ legerősebb vízilabda csapata volt az elmúlt szezon végéig. (Az olimpia előtt valamivel a vezetőség bejelentette, hogy “game over”, és innentől kezdve senki nem tudja mi lesz ott.) A taktikájuk az volt, hogy összevásárolták a világ legjobb játékosait. Ha véletlenül kikaptak valakitől, akkor a legyőzőiktől is elhoztak még pár játékost, hogy a jövőben ez többet ne fordulhasson elő. Ez az elmúlt hét évben hét olasz bajnoki győzelmet és négy Bajnokok Ligája győzelmet hozott a konyhára, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

És ez miben segítette az olasz válogatott teljesítményét? Hát ezt viszonylag egyszerű megválaszolni. Az olasz válogatottban nyolcan vannak a Pro Recco csapatából. Ez már magában igen komoly versenyelőny, hisz ezek a játékosok egész évben együtt készülhetnek. Ők szinte már csukott szemmel is tudják, merre mozdul a társuk. Lehet, hogy nincsenek világklasszis játékosaik, de ez csapatjáték. Ebben meg ők nagyon jók.

Mivel az olasz bajnokságban korlátozott a külföldiek létszáma, ezért ide nem fért be minden légiós. A “maradékkal” (még egy komplett csapat) pedig szépen elindultak Bajnokok Ligájában és a szintén nagyon erős Jadranska Liga-ban. Mondanom sem kell, hogy a Pro Recco minden trófeát besöpört az elmúlt bajnoki szezonban. Lényegében két bitang erős csapatuk volt, a világ legjobbjaival. Itt játszottak a horvátok, magyarok, szerbek, spanyolok és az olaszok legjobbjai. Amikor épp nem volt hivatalos mérkőzés, hát edzés gyanánt egymás közt két kapuztak. Kell ennél jobb felkészülés ennek a nyolc válogatott játékosnak mint az, hogy az ellenfelek legjobbjaival edzhessenek naponta, hogy kiismerjék őket és tanulhassanak tőlük? Az olaszok kapusa Tempesti pedig naponta védhetett a különböző nációk legjobb lövőinek. Szépen kiismerte őket, és itt az olimpián is látszik, hogy nagy meglepetéseket nem tudnak már neki okozni az (szerb, magyar, montenegrói) excsapattársak.

Lehet, hogy üzletileg nem vált be a Pro Recco támogatójának Gabriele Volpinak (csilliárdos) egy klubcsapat finanszírozása, de hogy a most már meglévő olimpiai ezüstöt vagy esetleg az aranyérmet nagy részben neki is köszönhetik, az biztos. Ha ezt ő is így gondolja, akkor már szerintem elégedett lehet a vízilabdában eltöltött jó pár évével.

De ha jobban belegondolok, történtek már hasonló esetek (sikerek) a múltban….

 

Forrás: Reuters