Nagyon szeretem az olimpiákat, ezért nem kérdés, hogy elfogult is vagyok ebben a témában. Felnőtt fejjel viszont most először volt lehetőségem végigkísérni az egészet a tévén és interneten keresztül. Eddig vagy részese voltam a játékoknak vagy még nem igazán voltam érett, hogy élvezni tudjam ezt az előadást. Az internetet azért említem, mert ez most már tényleg szerves részévé vált az információáramlásnak. Csak a különböző közösségi oldalak annyi információval rendelkeznek, hogy ezeket még feldolgozni is szinte lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogyha még ezek után külön keresgetni kezd az ember a neten, ahol mindig lehet találni egy-egy érdekes adalékot, azon veszi magát észre, hogy eltelt az egész napja azzal, hogy csak olvasgatott. Az előző olimpia, amit otthonról kellett, hogy nézzek, az az 1996-os atlantai játékok volt. Hol volt még az az élménytranszfer ahhoz képest, amit a mai közvetítési technikák biztosítanak a számunkra.

Csodálatos dolog, hogy mindenki szabadon kinyilváníthatja a véleményét. Többek között én is ennek köszönhetem, hogy itt írogathatok. Az olimpia két hete alatt azért sok olyan véleménnyel is találkoztam, amely komoly felháborodást keltett többekben is. Én szeretem ezeket elolvasni, mert hasznos más szemszögből is rálátni a dolgokra, de ettől még nem kell, hogy egyetértsek velük.   
Ezeknek a kellemetlen véleményeknek általában két alapja volt. Vagy a siker vagy pedig a kudarc motiválta a szerzőjüket. Érdekes. Azt gondolná az ember, hogy a siker inkább örömöt vált ki az emberekből, nem pedig keserűséget. De vannak más beállítottságú embertársaink is. Ezt is el kell fogadni. Legalább nekik is volt min keseregniük.     
Mindent összevetve szerintem egy nagyon sikeres olimpia volt ez a számunkra. Több érmet és pontot szereztünk, mint amire szerintem sokan számítottak (8 arany, 4 ezüst, 5 bronz, 4 negyedik hely, 6 ötödik hely és 7 hatodik hely). Ezzel kapcsolatban aztán megjelentek mindenféle statisztikák, hogy milyen jól állunk különböző szempontok szerint. Ez is tetszett, mert végre egymást erősítették nagyon sokan, ami nem mindig jellemző Magyarországra.

Annak ellenére, hogy úgynevezett gazdasági válság van, mégis jobbak tudtunk lenni, mint az előző olimpián, és ez bennem csak egy dolgot erősített meg. Azt, hogy sajnos itt tényleg a fejekben van az igazi válság. A sporton és a sportolókon keresztül bebizonyosodott, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Miért lenne ez másként az élet más területein?

Amúgy, mint kívülállónak, tetszett az olimpia. A helyszínekkel sem úgy tűnt, mint ha gond lenne, és hát a megnyitó és a záró ceremónia nekem kifejezetten tetszett. Talán csak a legendás angol nyár tett be egy kicsit a szabad ég alatt versenyzőknek, de azzal meg nincs mit tenni.

A vízilabdával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyrészt az eredmény miatt egy kicsit szomorkás vagyok, mert én jobbat kívántam volna, másrészt meg, mert sok játékos az én generációmból leköszön. Megöregedtünk… Ez csak vicc természetesen. A másik oldalon pedig most elkezdődik majd valami új. Reméljük, hogy valami hasonló útra lépünk, mint a vízilabdás lányok, akikről most úgy gondoljuk –  mert okot adtak rá, hogy ezt tegyük –, hogy Rióban csodás eredményt érhetnek majd el. Szerény véleményem szerint ehhez minden feltétel adott.

Forrás:www.dailymail.co.uk/news/article-2187413/London-2012-Closing-Ceremony-Eric-Idle-leads-crowd-rendition-Always-Look-Bright-Side-Life.html