Annak ellenére, hogy a vízilabda egy erősen a tradíciókra épülő sportág, és talán emiatt is nehezebb friss gondolatokat belecsempészni, volt most az olimpián (London 2012)  egy újítás. Ugyan én csak a televízió képernyőjén keresztül követhettem az eseményeket, de nekem nagyon tetszett. Nevezetesen arról van szó, hogy az ötméteres vonal ki volt világítva. Az ötméteres szabály arról szól, hogy ezen kívülről rá lehet lőni a szabaddobást, ha előtte nem hozza játékba a támadó a labdát (vagyis ha a szabddobást követően, egyből kapura lövi a labdát), és ezen a területen belül (a kapu és az ötméteres vonal közti terület) lehet büntetőt is ítélni. Szóval ez eddig csak a medence két partján volt egy sárga bólyával kijelölve, valamint az emelvényen, ahol a bírók közlekednek a mérkőzés alatt.

Londonban az olimpia alatt ez a sárga szín meg valahogy zöldre változott, legalábbis a tévében nagyon úgy tűnt. Ez lényegében egy ledsor volt, ami az egész medence alján végig volt vezetve, és csak akkor világított, ha épp azon az oldalon zajlottak az események. Ennek az egész újításnak mindenképpen vizuális hozzáadott értéke is volt amiatt, hogy csak akkor villant fel amikor kellett. Ezáltal egyfajta figyelemfelkeltés is volt a nézők számára. A másik nagy előnye pedig az volt, hogy a bíróknak is megkönnyítette a helyzetét. Mivel eddig csak a medence két partján voltak ezek a jelzések, ezért a medence közepén történt szabálytalanságok esetében nem lehetett pontosan megítélni, hogy a játékos belülről (szabálytalanul) vagy kívülről (szabályosan) küldte kapura a labdát.

És hogy nehogy a diszkrimináció csapdájába essünk, ne felejtsük, hogy van egy kétméteres vonalunk is (Ez az a kapu előtti terület, ahova a támadók csak labdával léphetnek be, vagyis csak akkor, ha ezen a vonalon belül van már a labda. Hasonló a leshez csak ez egy adott távolsághoz kötött.), ami szintén ki volt világítva, ugyanígy.

Na, ez a szabály elég sok félreértésre ad okot a mérkőzések alatt. Szerintem a két bíró számára sokszor sajnos túl nehéz feladat meghatározni, hogy a támadók megszegték-e vagy sem. Ez főleg az emberelőnyös helyzeteknél fordul elő, mert itt aztán boldog-boldogtalan szaladgál, önszántából vagy az ellenfél segítségével két méteren belülre. A támadók első sora annyira a vonal határán mozog, hogy sokszor nehéz eldönteni, hogy amikor megkapják a labdát, kívül vagy belül álltak-e.

Erre talán az lehetne a megoldás, ha mondjuk a gólbírót ültetnék a kétméteres vonalra, akinek csak az lenne a feladata, hogy ezt figyelje. Ha szabálytalanságot észlel, akkor felemeli a piros zászlócskáját, jelezvén ez a támadás nem volt ok. Azért a gólbíróra gondoltam mert szerintem sokkal több szabálytalan gól születik a kétméteres szabály ellenére, mint ahány kétesen megítélhető bent volt vagy sem helyzet alakul ki.

A teljesség kedvéért meg kell, hogy említsem, hogy ezzel a technikával először a Pro Recco (olasz) csapata próbálkozott meg először.

Tehát azért szép lassan alakulnak a dolgok. Most már van világító kütyü a víz alatt is. Hátha egyszer már egy kamera is megbújik ott valahol.

 

Forrás: http://www.indiatvnews.com/sports/olympics/water-polo-arena-25.html