svedcsavar

Lassan ismét elkezdődnek a nemzeti bajnokságok, és már mindenki nagyban végzi az alapozást. Sajnos a vízilabda tényleg nem olyan sport, amit a megfelelő edzésmennyiség nélkül lehetne magas szinten játszani, de ez valószínűleg így van a többi sportágnál is. Csak abban a vízben ne lenne olyan nehéz ugrálni. Na, ezen aztán tényleg nem lehet változtatni.

Szóval, amíg a többiek nagyban végzik az alapozómunkát, addig van egy külföldi bajnokság, amely kihasználja ezt a holtszezont. Ezek a rafkósak bizony a máltaiak lennének. Véget ér a labdarúgó bajnokság, és máris indul a vízilabda szezon. Már elég régóta meglovagolják ezt a lehetőséget, és meg kell, hogy mondjam, nagyon igazuk van. A bajnokságuk két részre oszlik. Van egy téli és van egy nyári bajnokság. A téli bajnokságban nem szerepelnek külföldiek, és viszonylag kicsi a nézettség is. A nyári viszont már egészen más. Itt minden csapatnak két légiósa lehet, akiket általában nagynevű és eredményes versenyzők közül választanak ki, és a rangadókat teltház előtt játsszák. A döntőn meg szinte annyian vannak, hogy egymást fogják az emberek, hogy nehogy bepotyogjanak a vízbe. Nem tudok pontos nézőszámot, de szerintem három és négyezer ember lehet kint a döntők alkalmával. A hangulat meg fenomenális. A két szurkolótábor külön zenekarokkal jön, és az egész mérkőzés folyamán felváltva nyomják. Hatalmas zászlók, füst és kifestett szurkolók. Rendőrök azért ide is kellenek szép számmal. (Egy érdekesség a rendőrökkel kapcsolatban, nincs fegyverük. Az, hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.) Itt nem az otthoni vízilabda mérkőzések alkalmával megszokott ülve szurkolás megy, eltekintve egypár kivételtől, hanem az a nagyon beleélős. Nekem tetszik.

Minden mérkőzés egy helyen zajlik, az ötvenméteres nemzeti uszodában. Ez sem egy rossz ötlet. Mindenki, aki vízilabdát szeretne élőben látni, egy helyre kell jönnie, és akár két jó mérkőzést is láthat egymás után. A jegyek ára öt euró. Minden versenyző kap egy bérletet a bajnokság elején és nincs belógás még az ismert játékosok hozzátartozóinak sem. Mondjuk itt ezzel nem is próbálkoznak. Volt úgy, hogy az ötvenes medence melletti műugró medencében edzettünk, és közben nagymedencében elkezdődött egy mérkőzés. Az edzés végeztével leültünk a műugró partjára és onnan néztük a meccset. Sec perc alatt ott termett a helyi rendfenntartó bácsi, és megkért minket, hogy menjünk fel a nézőtérre. Természetesen nem értettük, miért van erre szükség. Majd hosszas vitatkozás után feladtuk a szócsatát, és elmentünk haza, mert a bérleteket természetesen otthon hagytuk. Bevallom őszintén, igaza volt. Ha meccset akarsz nézni, megadják rá a lehetőséget, de megszabják és be is tartatják annak feltételeit. Ezen mérkőzések alatt szép kis summát hoznak össze a jegyárbevételekből, ami szépen megy a szövetség kasszájába. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy ha egy mód van rá, mindent elkövetnek, hogy a három győztes mérkőzésig tartó döntő, ne csak három mérkőzés legyen. Meg ugye a bírók szempontjából sem rossz, ha több mérkőzést kell vezetni, mert ők is alkalmanként kapják a jussukat. Ezt azért a vízben egy kicsit nehéz elfogadni.

A bajnokság színvonala nem összehasonlítható a magyar OB1-el, de az itteni játékosoknak nincsenek ezzel kapcsolatban illúzióik. Tisztában vannak a képességeikkel. Nekik ez nagyon rendben van így. Reggel munkába járnak, este pedig edzésre. Számomra a máltai bajnokság egy nagyon jó példája annak, hogy a megfelelő időzítéssel, nem konkurálva más sportágakkal, mekkora nézettséget lehet elérni.

Az, hogy a vízilabda nyári sportág, az tény. Ennek ellenére a bajnokság szeptembertől májusig tart, pedig szerintem a nézettség is nagyobb lenne nyáron, már csak az előző posztban említett okok miatt is (nincs más hazai sportesemény), ugyanakkor a nyári bajnokság ötlete is felvet néhány kérdést. Az, hogy közben lenne más sportágakban, vagy akár a vízilabdában, Európa- vagy világ-bajnokság, az még a kisebbik problémát jelentené. Ezt a gondot más sportágakban is meg tudják oldani egyszerűen azzal, hogy arra az időre szüneteltetik a bajnokságot, majd mikor az véget ér, a bajnokság folytatódik tovább. Ez jóval megterhelőbb a játékosok számára, de a sportág szempontjából mindenképpen jó megoldás lehetne. Mondjuk szerencsésebb lenne, ha a válogatott eseményeket inkább őszre vagy télre terveznék be, mert ezek a versenyek akkor is telházasak tudnának lenni.

A nagyobb problémát a nyári vízilabdában paradox módon épp a nyár jelenti. Az igaz, hogy több nyitott uszoda van országszerte és ez akár egy lehetőség is lehetne a vidéki csapatok felzárkózására, de mégis van legalább két bökkenő a dologban. Az egyik az időjárás. Míg az előre látható és tervezhető, hogy milyen más események vannak amikor nem szabad konkurenciaharcba szállnunk a nézőkért, addig az időjárás egy nem nagyon befolyásolható tényezőt jelent. Itt nem csak a rossz időre gondolok, hanem a tűző napsütésre is. Mind a kettő komolyan befolyásolhatja a lelátók telítettségét. Ha esik az eső és fúj a szél az nem túl nézőcsalogató körülmény, mint ahogy az sem, ha az ember szénné ég a napon a mérkőzésnézés alatt. Ha nagyon meleg van, akkor természetesen több a fürdőző is, ami azzal jár, hogy romlik a víz tisztasága, ami a játékosok szempontjából a kisebbik problémát jelentené, de sajnos eléggé felmelegszik a medence vize is. Meleg vízben játszani pedig halál. Máltán a nyári bajnokságok alatt a medence vízhőmérséklete 31-33 fokot is eléri. Ez inkább egy ücsörgős hőmérsékletű víz. Na ilyen vízben tiszta erőből sportolni felér egy sportorvosi vizsgálattal. Aki ezt túléli, az tuti, hogy egészséges.

A másik átgondolandó probléma a nyári vízilabdázás bevezetésénél pedig a strandolni kívánó fizető vendégek. Na, ők aztán nem biztos, hogy minden esetben szimpatikusnak találnák azt, ha kizavarnák őket a vízből a mérkőzések vagy az edzések miatt. Nem egyszer előfordult már, hogy ha mondjuk fél öttől volt edzésünk, és már az úszómester öt perccel előtte elkészítette az edzéshez a pályát, a fizető vendég, természetesen jogosan, nem volt hajlandó ezt figyelembe venni és úszott tovább. Aztán volt olyan eset is amikor dacból sem akartak kimenni a vízből, pedig már elkezdődött az edzés. Ilyenkor az edző vagy az úszómester természetesen megkéri őket, hogy fáradjanak ki a vízből. Ha ez hatástalannak bizonyul, akkor jön a pillangózás, ami azt jelenti, hogy az egész csapat elkezd pillangóban úszni, nem kis hullámokat gerjesztve. Na, ez mindig be szokott jönni.
A nyári bajnokságnak azért kétségkívül számos előnye is lenne. Már maga az érzés, hogy a szabad levegőn van az ember, összehasonlíthatatlan nagyon sok hazai fedett uszoda, nem is beszélve a sátorral lefedett uszodák hangulatával. Valószínű, hogy a nézőszám is nagyobb lenne, mert azért nem mindenki rohanna haza a strandokról, ha megtudná, hogy vízilabda mérkőzés lesz. Természetesen itt azért fontos az időzítés. A sportesemények elengedhetetlen kiegészítő része a büfé. Egy kis rágcsálnivaló, meg egy kis iszogatás kellemesebbé tudja tenni a sportfogyasztást. A fedett uszodák többségében viszont tilos az evés ivás az uszodatérben.

Tehát a nyári bajnokságnak megvannak az előnyei és a hátrányai is. Nem szabad átgondolás nélkül fejest ugrani ebbe a változásba, de szerintem egy előre átgondolt terv alapján előkészített nyári vízilabda-szezon, sokat segítene sportág nézettségén.

Forrás: AP/Alastair Grant