Lassan ismét elkezdődnek a nemzeti bajnokságok, és már mindenki nagyban végzi az alapozást. Sajnos a vízilabda tényleg nem olyan sport, amit a megfelelő edzésmennyiség nélkül lehetne magas szinten játszani, de ez valószínűleg így van a többi sportágnál is. Csak abban a vízben ne lenne olyan nehéz ugrálni. Na, ezen aztán tényleg nem lehet változtatni.

Szóval, amíg a többiek nagyban végzik az alapozómunkát, addig van egy külföldi bajnokság, amely kihasználja ezt a holtszezont. Ezek a rafkósak bizony a máltaiak lennének. Véget ér a labdarúgó bajnokság, és máris indul a vízilabda szezon. Már elég régóta meglovagolják ezt a lehetőséget, és meg kell, hogy mondjam, nagyon igazuk van. A bajnokságuk két részre oszlik. Van egy téli és van egy nyári bajnokság. A téli bajnokságban nem szerepelnek külföldiek, és viszonylag kicsi a nézettség is. A nyári viszont már egészen más. Itt minden csapatnak két légiósa lehet, akiket általában nagynevű és eredményes versenyzők közül választanak ki, és a rangadókat teltház előtt játsszák. A döntőn meg szinte annyian vannak, hogy egymást fogják az emberek, hogy nehogy bepotyogjanak a vízbe. Nem tudok pontos nézőszámot, de szerintem három és négyezer ember lehet kint a döntők alkalmával. A hangulat meg fenomenális. A két szurkolótábor külön zenekarokkal jön, és az egész mérkőzés folyamán felváltva nyomják. Hatalmas zászlók, füst és kifestett szurkolók. Rendőrök azért ide is kellenek szép számmal. (Egy érdekesség a rendőrökkel kapcsolatban, nincs fegyverük. Az, hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.) Itt nem az otthoni vízilabda mérkőzések alkalmával megszokott ülve szurkolás megy, eltekintve egypár kivételtől, hanem az a nagyon beleélős. Nekem tetszik.


 

Minden mérkőzés egy helyen zajlik, az ötvenméteres nemzeti uszodában. Ez sem egy rossz ötlet. Mindenki, aki vízilabdát szeretne élőben látni, egy helyre kell jönnie, és akár két jó mérkőzést is láthat egymás után. A jegyek ára öt euró. Minden versenyző kap egy bérletet a bajnokság elején és nincs belógás még az ismert játékosok hozzátartozóinak sem. Mondjuk itt ezzel nem is próbálkoznak. Volt úgy, hogy az ötvenes medence melletti műugró medencében edzettünk, és közben nagymedencében elkezdődött egy mérkőzés. Az edzés végeztével leültünk a műugró partjára és onnan néztük a meccset. Sec perc alatt ott termett a helyi rendfenntartó bácsi, és megkért minket, hogy menjünk fel a nézőtérre. Természetesen nem értettük, miért van erre szükség. Majd hosszas vitatkozás után feladtuk a szócsatát, és elmentünk haza, mert a bérleteket természetesen otthon hagytuk. Bevallom őszintén, igaza volt. Ha meccset akarsz nézni, megadják rá a lehetőséget, de megszabják és be is tartatják annak feltételeit. Ezen mérkőzések alatt szép kis summát hoznak össze a jegyárbevételekből, ami szépen megy a szövetség kasszájába. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy ha egy mód van rá, mindent elkövetnek, hogy a három győztes mérkőzésig tartó döntő, ne csak három mérkőzés legyen. Meg ugye a bírók szempontjából sem rossz, ha több mérkőzést kell vezetni, mert ők is alkalmanként kapják a jussukat. Ezt azért a vízben egy kicsit nehéz elfogadni.

A bajnokság színvonala nem összehasonlítható a magyar OB1-el, de az itteni játékosoknak nincsenek ezzel kapcsolatban illúzióik. Tisztában vannak a képességeikkel. Nekik ez nagyon rendben van így. Reggel munkába járnak, este pedig edzésre. Számomra a máltai bajnokság egy nagyon jó példája annak, hogy a megfelelő időzítéssel, nem konkurálva más sportágakkal, mekkora nézettséget lehet elérni.