Ha már valamit szeretnénk kezdeni a vízilabdával, és azon törjük a fejünket, hogy mit lehetne még jobban csinálni, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek szeretnénk megfelelni? Mi az, aminek a hatására cselekszünk, mi vezérli a gondolatainkat, és egyáltalán milyen irányba szeretnénk elmozdulni?

Véleményem szerint a vízilabda körüli változtatás középpontjában mindig is a fogyasztóknak kell állniuk. Számomra az a legfontosabb, hogy azok véleményét hallgassuk meg, akiket szeretnénk érdekeltté tenni abban, hogy áldozzanak egy kis pénzt és egy kis időt a szabadidejükből a vízilabdára. Szerintem  téves az a megközelítés, hogy a sportágat a sportolóknak kellene megreformálniuk a saját elgondolásaik alapján. Egyértelmű, hogy az ebben a sportági közegben mozgó egyének sok gyenge pontot ismerhettek fel a mindennapi tevékenységük alatt, de azt viszont el kell fogadniuk, hogy nem biztos, hogy objektíven képesek megítélni ezeket. Téves lenne csak azokra a gondolatokra hagyatkozni, amelyek belülről a vízilabdás közegből jönnek, ugyanis nem magunk számára kell eladhatóvá tenni a sportágat, hanem inkább a nagynyilvánosságnak. Márpedig ha őket nem kérdezzük meg, hogy ők ezt a kérdést hogy látják, akkor nem valószínű, hogy ki fogjuk találni a gondolataikat.

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy el kell utcalányosodnia sportágnak, és csak azt kell követni, amit a laikusok kérnek. Nem, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a külső véleményeket sem. Ki kell kérni a véleményüket, és ebből kiindulva elgondolkozni a lehetséges megoldásokon úgy, hogy a sportág megtartsa a vízilabda jellegét, de vonzóbb legyen szélesebb körben is.

Ezzel kapcsolatban végeztünk is egy közvéleménykutatást. Ez huszonöt kérdésből állt, amelyek nem csak a sportág szabályait érintették, hanem az eseménnyel járó egyéb kiegészítő szolgáltatásokat, tévé közvetítéseket, információáramlást, jegyárakat és még jó pár egyéb dolgot. Ugyanezt a kérdőívet sikerült Horvátországban is kitöltetni. Ennek most különösen nagy értéke van, mivel ugye ők lettek az olimpiai bajnokok. Sajnos ezen eredmények iránt túl nagy érdeklődés nem mutatkozott, ami egy kicsit elszomorító, de azért még bízom benne, hogy egyszer majd még nagyobb érdeklődés fog mutatkozni ez iránt. Rengeteg hasznos információt tartalmaznak pedig, ami alapján talán el lehetne több irányba is indulni. Nem állítom, hogy ezzel meg is van oldva minden, de legalább más szemszögből lehetne vizsgálni a vízilabdát ezen eredmények tudatában. Következő lépésben pedig felvettem az amerikai vízilabdásokkal a kapcsolatot, mert kiemelten fontosnak tartom, hogy onnan is jöjjenek be információk. Ha sikerülne több vízilabdakultúrából is ezen adatokat begyűjteni, érdekes lenne az összehasonlítás, hogy hol lennének átfedések, vagy esetleg miben lennének teljesen különböző vélemények.

Talán ez a megközelítés egy kicsit túl tudományosnak hangzik, de úgy gondolom, hogy jobb tudatosan építkezni, mint ad hoc módon változásokat kitalálni, és eszközölni. Nem hiszem, hogy úgy kéne vizsgálnunk a témát, hogy „hiszen ez csak vízilabda”. Ezt már ez a sportág sem engedheti meg magának. 

Nem állítom, hogy eszeveszett nagy változásokra lenne szükség, de hogy valaminek most már történnie kéne, az bizonyos.

Túl sokan beszélnek már erről a sportágon belül, és ugye „ahol füst van, ott tűz is van”.