svedcsavar

Ha már valamit szeretnénk kezdeni a vízilabdával, és azon törjük a fejünket, hogy mit lehetne még jobban csinálni, fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy kinek szeretnénk megfelelni? Mi az, aminek a hatására cselekszünk, mi vezérli a gondolatainkat, és egyáltalán milyen irányba szeretnénk elmozdulni?

Véleményem szerint a vízilabda körüli változtatás középpontjában mindig is a fogyasztóknak kell állniuk. Számomra az a legfontosabb, hogy azok véleményét hallgassuk meg, akiket szeretnénk érdekeltté tenni abban, hogy áldozzanak egy kis pénzt és egy kis időt a szabadidejükből a vízilabdára. Szerintem  téves az a megközelítés, hogy a sportágat a sportolóknak kellene megreformálniuk a saját elgondolásaik alapján. Egyértelmű, hogy az ebben a sportági közegben mozgó egyének sok gyenge pontot ismerhettek fel a mindennapi tevékenységük alatt, de azt viszont el kell fogadniuk, hogy nem biztos, hogy objektíven képesek megítélni ezeket. Téves lenne csak azokra a gondolatokra hagyatkozni, amelyek belülről a vízilabdás közegből jönnek, ugyanis nem magunk számára kell eladhatóvá tenni a sportágat, hanem inkább a nagynyilvánosságnak. Márpedig ha őket nem kérdezzük meg, hogy ők ezt a kérdést hogy látják, akkor nem valószínű, hogy ki fogjuk találni a gondolataikat.

Természetesen nem azt akarom mondani, hogy el kell utcalányosodnia sportágnak, és csak azt kell követni, amit a laikusok kérnek. Nem, de nem szabad figyelmen kívül hagyni a külső véleményeket sem. Ki kell kérni a véleményüket, és ebből kiindulva elgondolkozni a lehetséges megoldásokon úgy, hogy a sportág megtartsa a vízilabda jellegét, de vonzóbb legyen szélesebb körben is.

Ezzel kapcsolatban végeztünk is egy közvéleménykutatást. Ez huszonöt kérdésből állt, amelyek nem csak a sportág szabályait érintették, hanem az eseménnyel járó egyéb kiegészítő szolgáltatásokat, tévé közvetítéseket, információáramlást, jegyárakat és még jó pár egyéb dolgot. Ugyanezt a kérdőívet sikerült Horvátországban is kitöltetni. Ennek most különösen nagy értéke van, mivel ugye ők lettek az olimpiai bajnokok. Sajnos ezen eredmények iránt túl nagy érdeklődés nem mutatkozott, ami egy kicsit elszomorító, de azért még bízom benne, hogy egyszer majd még nagyobb érdeklődés fog mutatkozni ez iránt. Rengeteg hasznos információt tartalmaznak pedig, ami alapján talán el lehetne több irányba is indulni. Nem állítom, hogy ezzel meg is van oldva minden, de legalább más szemszögből lehetne vizsgálni a vízilabdát ezen eredmények tudatában. Következő lépésben pedig felvettem az amerikai vízilabdásokkal a kapcsolatot, mert kiemelten fontosnak tartom, hogy onnan is jöjjenek be információk. Ha sikerülne több vízilabdakultúrából is ezen adatokat begyűjteni, érdekes lenne az összehasonlítás, hogy hol lennének átfedések, vagy esetleg miben lennének teljesen különböző vélemények.

Talán ez a megközelítés egy kicsit túl tudományosnak hangzik, de úgy gondolom, hogy jobb tudatosan építkezni, mint ad hoc módon változásokat kitalálni, és eszközölni. Nem hiszem, hogy úgy kéne vizsgálnunk a témát, hogy „hiszen ez csak vízilabda”. Ezt már ez a sportág sem engedheti meg magának. 

Nem állítom, hogy eszeveszett nagy változásokra lenne szükség, de hogy valaminek most már történnie kéne, az bizonyos.

Túl sokan beszélnek már erről a sportágon belül, és ugye „ahol füst van, ott tűz is van”.

Nagyon szeretem az olimpiákat, ezért nem kérdés, hogy elfogult is vagyok ebben a témában. Felnőtt fejjel viszont most először volt lehetőségem végigkísérni az egészet a tévén és interneten keresztül. Eddig vagy részese voltam a játékoknak vagy még nem igazán voltam érett, hogy élvezni tudjam ezt az előadást. Az internetet azért említem, mert ez most már tényleg szerves részévé vált az információáramlásnak. Csak a különböző közösségi oldalak annyi információval rendelkeznek, hogy ezeket még feldolgozni is szinte lehetetlen. Arról nem is beszélve, hogyha még ezek után külön keresgetni kezd az ember a neten, ahol mindig lehet találni egy-egy érdekes adalékot, azon veszi magát észre, hogy eltelt az egész napja azzal, hogy csak olvasgatott. Az előző olimpia, amit otthonról kellett, hogy nézzek, az az 1996-os atlantai játékok volt. Hol volt még az az élménytranszfer ahhoz képest, amit a mai közvetítési technikák biztosítanak a számunkra.

Csodálatos dolog, hogy mindenki szabadon kinyilváníthatja a véleményét. Többek között én is ennek köszönhetem, hogy itt írogathatok. Az olimpia két hete alatt azért sok olyan véleménnyel is találkoztam, amely komoly felháborodást keltett többekben is. Én szeretem ezeket elolvasni, mert hasznos más szemszögből is rálátni a dolgokra, de ettől még nem kell, hogy egyetértsek velük.   
Ezeknek a kellemetlen véleményeknek általában két alapja volt. Vagy a siker vagy pedig a kudarc motiválta a szerzőjüket. Érdekes. Azt gondolná az ember, hogy a siker inkább örömöt vált ki az emberekből, nem pedig keserűséget. De vannak más beállítottságú embertársaink is. Ezt is el kell fogadni. Legalább nekik is volt min keseregniük.     
Mindent összevetve szerintem egy nagyon sikeres olimpia volt ez a számunkra. Több érmet és pontot szereztünk, mint amire szerintem sokan számítottak (8 arany, 4 ezüst, 5 bronz, 4 negyedik hely, 6 ötödik hely és 7 hatodik hely). Ezzel kapcsolatban aztán megjelentek mindenféle statisztikák, hogy milyen jól állunk különböző szempontok szerint. Ez is tetszett, mert végre egymást erősítették nagyon sokan, ami nem mindig jellemző Magyarországra.

Annak ellenére, hogy úgynevezett gazdasági válság van, mégis jobbak tudtunk lenni, mint az előző olimpián, és ez bennem csak egy dolgot erősített meg. Azt, hogy sajnos itt tényleg a fejekben van az igazi válság. A sporton és a sportolókon keresztül bebizonyosodott, hogy a kemény munka meghozza a gyümölcsét. Miért lenne ez másként az élet más területein?

Amúgy, mint kívülállónak, tetszett az olimpia. A helyszínekkel sem úgy tűnt, mint ha gond lenne, és hát a megnyitó és a záró ceremónia nekem kifejezetten tetszett. Talán csak a legendás angol nyár tett be egy kicsit a szabad ég alatt versenyzőknek, de azzal meg nincs mit tenni.

A vízilabdával kapcsolatban vegyes érzéseim vannak. Egyrészt az eredmény miatt egy kicsit szomorkás vagyok, mert én jobbat kívántam volna, másrészt meg, mert sok játékos az én generációmból leköszön. Megöregedtünk… Ez csak vicc természetesen. A másik oldalon pedig most elkezdődik majd valami új. Reméljük, hogy valami hasonló útra lépünk, mint a vízilabdás lányok, akikről most úgy gondoljuk –  mert okot adtak rá, hogy ezt tegyük –, hogy Rióban csodás eredményt érhetnek majd el. Szerény véleményem szerint ehhez minden feltétel adott.

Forrás:www.dailymail.co.uk/news/article-2187413/London-2012-Closing-Ceremony-Eric-Idle-leads-crowd-rendition-Always-Look-Bright-Side-Life.html