Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Valami világít a víz alatt

Annak ellenére, hogy a vízilabda egy erősen a tradíciókra épülő sportág, és talán emiatt is nehezebb friss gondolatokat belecsempészni, volt most az olimpián (London 2012)  egy újítás. Ugyan én csak a televízió képernyőjén keresztül követhettem az eseményeket, de nekem nagyon tetszett. Nevezetesen arról van szó, hogy az ötméteres vonal ki volt világítva. Az ötméteres szabály arról szól, hogy ezen kívülről rá lehet lőni a szabaddobást, ha előtte nem hozza játékba a támadó a labdát (vagyis ha a szabddobást követően, egyből kapura lövi a labdát), és ezen a területen belül (a kapu és az ötméteres vonal közti terület) lehet büntetőt is ítélni. Szóval ez eddig csak a medence két partján volt egy sárga bólyával kijelölve, valamint az emelvényen, ahol a bírók közlekednek a mérkőzés alatt.

Londonban az olimpia alatt ez a sárga szín meg valahogy zöldre változott, legalábbis a tévében nagyon úgy tűnt. Ez lényegében egy ledsor volt, ami az egész medence alján végig volt vezetve, és csak akkor világított, ha épp azon az oldalon zajlottak az események. Ennek az egész újításnak mindenképpen vizuális hozzáadott értéke is volt amiatt, hogy csak akkor villant fel amikor kellett. Ezáltal egyfajta figyelemfelkeltés is volt a nézők számára. A másik nagy előnye pedig az volt, hogy a bíróknak is megkönnyítette a helyzetét. Mivel eddig csak a medence két partján voltak ezek a jelzések, ezért a medence közepén történt szabálytalanságok esetében nem lehetett pontosan megítélni, hogy a játékos belülről (szabálytalanul) vagy kívülről (szabályosan) küldte kapura a labdát.

És hogy nehogy a diszkrimináció csapdájába essünk, ne felejtsük, hogy van egy kétméteres vonalunk is (Ez az a kapu előtti terület, ahova a támadók csak labdával léphetnek be, vagyis csak akkor, ha ezen a vonalon belül van már a labda. Hasonló a leshez csak ez egy adott távolsághoz kötött.), ami szintén ki volt világítva, ugyanígy.

Na, ez a szabály elég sok félreértésre ad okot a mérkőzések alatt. Szerintem a két bíró számára sokszor sajnos túl nehéz feladat meghatározni, hogy a támadók megszegték-e vagy sem. Ez főleg az emberelőnyös helyzeteknél fordul elő, mert itt aztán boldog-boldogtalan szaladgál, önszántából vagy az ellenfél segítségével két méteren belülre. A támadók első sora annyira a vonal határán mozog, hogy sokszor nehéz eldönteni, hogy amikor megkapják a labdát, kívül vagy belül álltak-e.

Erre talán az lehetne a megoldás, ha mondjuk a gólbírót ültetnék a kétméteres vonalra, akinek csak az lenne a feladata, hogy ezt figyelje. Ha szabálytalanságot észlel, akkor felemeli a piros zászlócskáját, jelezvén ez a támadás nem volt ok. Azért a gólbíróra gondoltam mert szerintem sokkal több szabálytalan gól születik a kétméteres szabály ellenére, mint ahány kétesen megítélhető bent volt vagy sem helyzet alakul ki.

A teljesség kedvéért meg kell, hogy említsem, hogy ezzel a technikával először a Pro Recco (olasz) csapata próbálkozott meg először.

Tehát azért szép lassan alakulnak a dolgok. Most már van világító kütyü a víz alatt is. Hátha egyszer már egy kamera is megbújik ott valahol.

 

Forrás: http://www.indiatvnews.com/sports/olympics/water-polo-arena-25.html

1 Tovább

Mikrofont a bírónak

Az előzőekben már említettem, hogy mennyire fontosnak tartanám a bajnokság megfelelő időzítését és hogy miért. Most térjünk rá a játék egyes elemeinek és szabályainak az elemzésére. Úgy gondolom, hogy a vízilabdaszabályokkal összességében egy nagy baj van. Sajnos nehéz megérteni őket. Nem abból a szempontból okoznak gondot, hogy érthetetlenül vannak megfogalmazva vagy hogy olyan sok lenne, hogy képtelenség mindet megjegyezni. Nem emiatt érthetetlen. A probléma a gyakorlatban mutatkozik meg. Vagyis hiába van tisztában az ember a vízilabda szabályaival, a mérkőzések alatt mégis nehéz eldönteni vagy megérteni, hogy pontosan mi is történt. Úgy meg azért nehéz élvezni egy produkciót, ha nem nagyon értjük a történéseket. Persze, az eredményjelző végül megmutatja, mi az ábra, de hogy miért alakult az úgy, sajnos sok ember számára igen homályos marad még a mérkőzés után is. Amit meg nem igazán értenek, az valószínű, hosszabb távon nem fogja lekötni a figyelmüket sem.

Tehát a szabálymódosítások terén inkább a bírói ítéletek érthetőségére kellene törekedni. Számomra ez azért egy kardinális kérdés, mert hiába változtatunk meg konkrét szabályokat, attól még lesz víz a medencében, ami ugyanúgy el fogja takarni a nem szakértői szemek elől a szabálytalanságokat. És mivel a bíró itt nem a pályán helyezkedik el, mint a többi test a test elleni csapatsport többségénél, ezért nem tud odaúszni, hogy meghatározza a szabálytalanság helyszínét és rámutasson a szabálytalankodó játékosra.  A vízilabdabírók csak tisztes távolból követhetik az eseményeket, és csak mutogatással tudják jelezni, hogy nagyjából hol történt szabálytalanság. A totális értetlenséget a kontrafaultok (támadóhiba) váltják ki. Egy néző csak annyit észlel az egészből, hogy a bíró a sípszó után a támadás addigi irányával ellenkező irányba ítél meg egy szabaddobást, és abban a pillanatban mindenki elkezd úszni mint a félőrült. A támadó csapatból hirtelen védekező lesz és fordítva. De, hogy ki ellen történt vagy, hogy ki követte el a szabálytalanságot, azt nehéz meghatározni. Ezt szintén csak a partról történő mutogatással próbálják megoldani. Egy komoly csoportos birkózásnál még maguk a játékosok sincsenek mindig tisztában azzal, hogy ki ellen ítélték meg a szabálytalanságot. Ugyanezt elmondhatnánk a kiállításokról is. Néha olyan gyorsan gólra váltják az emberelőnyt, hogy az sem derül ki, ki volt kiállítva. Vagy sokszor nem teljesen világos miért volt épp az az eset kiállítás.

Ennek a megoldására egyelőre csak egy lehetőséget látok. Mikrofont (headset, füldugó és mikrofon) a bíróknak. Ez nem egy bonyolult szerkezet, már rég feltalálták, meg szerintem nem is megfizethetetlen már. Ez egy zárt rendszer lenne, amelyet csak a két bíró, az ellenőr és egy negyedik személy használhatna. A bírók minden kiemelt szabálytalanságot (kiállítás, büntető, kontrafault, gól érvénytelenítése) pár szóban kötelesek lennének indokolni. Ezt csak a megnevezett négy ember hallhatná. És itt lép be a képbe a titkos negyedik. Ő lenne az, aki az előre megadott hívószavakkal tudatná a nézőkkel, hogy mi is történt. A bírók nem biztos, hogy a játékvezetés közben képesek lennének az ítéleteik indoklására. Ők tehát csak elmondanák pár szóval, mi történt és a negyedik személy pedig lefordítaná a nézők számára is érthető nyelvre, ami nagyjából így hangzana “kék hetes visszahúzásért kiáll” vagy “fehér hármas eltartásért kontrafault” vagy “öt méteren belüli visszahúzásért büntető a fehér kettes ellen”. Véleményem szerint ennek több pozitív hatása is lehetne. A nézők könnyebben megérthetnék a történéseket, és a bírók nem ítélnének érzésre, mert indokolniuk kellene ezeket.

Ez az ötlet valószínű nem fog mindenkinek tetszeni, de talán ezáltal egy kicsit érthetőbbé válhatna a játék a nézők számára és az ítéletek indoklása sem biztos, hogy rossz hatással lenne a bírói ténykedésre.

 

Forrás: Kristian Dowling/Getty Images

8 Tovább

Az íratlan szabályok a vízilabdában

A vízilabdának, mint minden egyéb sportágnak, meg vannak a saját szabályai. Ezek természetesen mindenkire ugyanúgy vonatkoznak, de mégis sokszor előfordul, hogy másképp látnak egy-egy helyzetet a játékvezetők és másképp az edzők vagy a játékosok. Persze mindenki úgy magyarázza, hogy neki az jó legyen, ám a végső döntés mindig a bíróé. Tehát a játékvezetőnek meg kell tanulnia a szabályokat, fel kell tudnia ismerni a szabálytalanságokat a vízben, és ellen kell tudnia állni a különböző befolyásoló tényezőknek, mint az edzők és a csapatkapitány tiltakozása, vagy mint a lelkes szurkolótábor folyamatos “édesanyázása”. Nem könnyű a bíróknak.

Az, hogy a sportág szabályai mennyire egyértelműek vagy mennyire érthetőek a mérkőzések során, már eléggé megosztja a nézők véleményét. Elolvasva a szabálykönyvet viszonylag egyszerűnek és érthetőnek tűnik minden, de amint a vízben kell ezeket a korlátokat betartatni, már sokkal nehezebb. A víz nem mindig partner abban, hogy a bíró láthassa a lényeget, és sokszor a határ a szabályos és a szabálytalan megmozdulások között nagyon vékony. Ilyenkor általában a tapasztalataira és a megérzéseire hagyatkozik. A helyes ítéletek meghozatalában nagy szerepet játszik a bírói szakértelem és a gyakorlat.

Tehát vannak az írott szabályok, amelyeket viszonylag könnyen lehet kezelni, és vannak az íratlan szabályok, amelyek sokszor túlzott mértékben befolyásolják a játék végkimenetelét. Ezek azok a dolgok amelyek zavarossá teszik a játék képét azok számára, akik csak az írott szabályokkal vannak tisztában. Ezek inkább a hagyományokból és a bíró szubjektivitásából erednek.

Hogy mik is az íratlan szabályok?

Kezdjük azzal, hogy a támadó csapat mindig tiltakozik, ha a center pozícióban álló játékos egy sima faultot kap. Pedig a szabálykönyvben sehol sem szerepel, hogy a kapu előtt álló játékos, csak kiállítást kaphat, úgy, ahogy az sincs benne, hogy ha egy támadáson belül többször is bejátsszák centerbe a labdát, akkor a második-harmadik beadásra már kiállítást kell ítélni. Bevett szokás, hogy a centerre vagy kiállítást vagy semmit nem ítélnek, pedig ezt sem írja elő a szabály. Természetesen itt csak a sima szabálytalanságról beszélek, nem pedig a fejletépős fajtáról. Ha a játékos pozícióelőnybe kerül, vagyis a védő és az ellenfél kapuja közé, és úgy szabálytalankodnak ellene, az súlyos hibának számít, és nem csak a kapu közvetlen közelében, amiért 20 másodperces kiállítás jár. Ha mindez az ötméteres vonalon belül történik és a támadó a labdát is birtokolja, akkor azt büntetővel honorálják.

A centerjáték több félreértés forrása is lehet. Ha például a center vagy a támadók elveszítik a labdát, elég megnézni, hogy a centervédő mit művel. Általában két kézzel berántja maga alá az ellenfelét, majd páros lábbal elrugaszkodik a hátáról. Ezt más helyzetben támadószabálytalanságnak ítélik meg, ebben az esetben viszont többnyire továbbengedik. Néhány esetben szinte előre tudható, hogy biztos kiállítás következik. Ez akkor szokott előfordulni, amikor az egyik félnek már jóval több előnyt ítéltek meg, és úgy gondolják, ezt most már vissza kell adni. Miért is? De a kedvencem a következő. Büntessük meg, mert hibázott című dolog. Nevezetesen, ha a támadó ellövi a labdát és az eredménytelenre sikeredik, abban a pillanatban a védője elkapja a nyakát, víz alá nyomja és már úszik is át a fején. Ilyenkor már hiába mutatja szegény, hogy ő engedné az ellenfelét úszni, akár úgy is, hogy mind a két kezét az ég felé emeli, hogy látszódjon szándékában sincs visszatartani őt, elkésett. A bíró ezt nem hiszi el és már ki is állította. A kontrafaultokról meg nem is beszélek. Azt meg minden bíró úgy ítéli meg, ahogy.

Szóval szerintem elég nagy baj, hogy nem csak az írott szabályokat követjük. A fent említett esetek már sajnos olyan mélyen részévé váltak a sportágnak, hogy észre sem vesszük mekkora hibák ezek, és hogy nem egyeznek azokkal a szabályokkal, amiket a játék érdekében hoztak.  A néző meg nem érti, hogy igazából mi is történik a medencében, mert egyforma szabálytalanságokra, sokszor különböző ítéleteket osztanak a játékvezetők. Ez pedig nagyon nem tesz jót a vízilabdának.

 

Forrás: AFP

1 Tovább

Mi legalább magunk tehetünk a vereségeinkről

Sajnos a második csoportmérkőzésünket is elveszítettük Montenegró ellen. Eddig még valóban nem volt értelme számolgatni és taktikázgatni, de most már lassan el kell kezdeni. Ez a mérkőzés viszont most valamivel már biztatóbb volt, mint a szerbek elleni. Ismét voltak gyönyörű megoldásaink elöl, de hátul még több figyelemre lenne szükség.

Ami megtörtént, az már a múlt. Azon változtatni, jelen tudásunk szerint, nem vagyunk képesek, így nincs más hátra, mint előre. Jönnek a kötelezően megnyerendő mérkőzések, és nagyon bízom benne, hogy komoly önbizalmat tudunk szerezni az a elkövetkezendő két mérkőzés alatt. A románok sem tűnnek lenézendő ellenfélnek, de az már nagyon nagy baki lenne, ha ellenük pontot veszítenénk. Utána jön Nagy-Britannia, akiket meg aztán tényleg ki kell tömni, amennyivel csak lehet. A csoportmérkőzések az USA elleni találkozóval érnek véget a számunkra. Jelen pillanatban úgy tűnik, ez lesz az élet-halál meccs. Nagy valószínűséggel ott fog eldőlni, ki lesz a negyedik a csoportban. Ha kikapunk tuti mi leszünk, ha viszont legyőzzük őket, akár csoportmásodikak is lehetünk még. 

Hagyjuk most egy kicsit a fiúkat, mert szerintem a következő két mérkőzésük sima lesz, és nézzük a lányokat. A női vízilabda-válogatott az én titkos favoritjaim egyike. Fiatalok és tényleg tűzzel-vassal küzdenek a sikerért. Az első mérkőzésüket szoros küzdelemben sajnos elveszítették az olimpiai győzelemre is esélyesnek tartott amerikaiak ellen, de végig ott voltak a nyakukon. A következő mérkőzés a 2011-es világbajnokság második helyezettje, Kína ellen lesz. Kína az első találkozóján simán kikapott a spanyoloktól, ami számomra egy kicsit meglepő volt. Ezek a kínaiak úgy jönnek fel mindenben, hogy az valami hihetetlen. Mondjuk van darabszám, amiből válogathatnak, de hogy ennyire gyorsan fejlődjenek. Itt van mondjuk Je Si-ven. 16 évesen már kétszeres olimpiai bajnok, és a 400 méteres vegyesúszás utolsó ötven méterén jobb időt úszott, mint a férfi győztes Ryan Lochte. De jó, hogy vannak még csodák. Szóval lehetnek erősek és kiváló úszók a kínaiak, ám ez a vízilabdában nem mindig elég, mert ezt a sportágat játszani kell. Hajrá lányok!

És a bejegyzés végére hagytam a mai nap vízilabda-csemegéjét. Ez konkrétan a Horvátország – Spanyolország találkozó utolsó másodperceit érinti. Az egész mérkőzés alatt becsületesen küzdött mindkét fél. A meccs vége előtt három másodperccel, amikor a horvátok vezettek 8-7-re, a spanyolok centere Ivan Perez kapott egy szabaddobást, amelyet a szabályok szerint kapura is lőhetett. Ezt meg is tette. Na, itt kezdődik a gubanc. Gól is volt, meg nem is. A spanyolok bizonygatták, hogy gól volt, míg a horvátok ennek az ellenkezőjét. Az idő közben természetesen lejárt, a bírók meg elkezdtek tanakodni. A kivetítőn többször is megismételték az esetet és egyértelműen látszott, hogy gól volt. A nézők elkezdték kiabálni, hogy “gól-gól”, de ez sem hatotta meg a bírókat, és végül nem adták meg azt. Ezzel a plusz két ponttal Horvátország nagyot lépett előre a csoportelsőség felé, a spanyolok pedig egy fontos ponttal lettek szegényebbek.

Hogy miért fontos ez az eset? Hát csak azért, mert Kassai Viktorékat pont egy ilyen miatt küldték haza a 2012-es labdarúgó Európa-bajnokságról. Pedig ő a világ egyik legjobb játékvezetője, ami nagy szó. Ez valószínű, hogy a vízilabda mérkőzést illetően nem fog bekövetkezni. Ez pedig nagyon vicces. Itt a nagy különbség. Egy labdarúgásnál a sportág érdekében tették meg, amit tettek, míg ha a vízilabdában nem cselekednek hasonlóképpen, akkor hajlamos leszek azt feltételezni, hogy az egyéni érdekeket a sportág érdekei elé helyezik. Ez pedig nem a helyes út.

Forrás: www.guardian.co.uk/sport/2012/jul/31/london-2012-croatia-spain-waterpolo

A videó itt tekinthető meg: www.as.com/mas-deporte/video/londres-2012-waterpolo-espana-cae/20120731dasdasmas_8/Ves

0 Tovább

svedcsavar

blogavatar

Phasellus lacinia porta ante, a mollis risus et. ac varius odio. Nunc at est massa. Integer nis gravida libero dui, eget cursus erat iaculis ut. Proin a nisi bibendum, bibendum purus id, ultrices nisi.

Utolsó kommentek