svedcsavar

Az eddigi írásaimban próbáltam a saját szemszögemből bemutatni a vízilabdát, több szempontból is elemezve a sportágat. A középpontban természetesen e csapatsport magyarországi sikeressége és a többi sportághoz viszonyított hazai és nemzetközi mezőnyében elfoglalt helyét próbáltam meg bemutatni. A sportág hazai megítélésének szempontjából egyértelműen döntő tényező a sportág nemzetközi sikeressége. A nemzetközi sikerek által kivívott érdeklődés sajnos csak a válogatott eredményeire vonatkoznak, mert a klubok sikerei messze nem érik el ezt a szurkolói érdeklődést. Ha csak az olimpia alatt elért nézettségi adatokat veszem figyelembe bizonyossá válik, hogy a sportág iránti hazai szimpátia megkérdőjelezhetetlen.

          mérkőzés                                     tartós nézőszám            elért nézőszám

Magyarország-Ausztrália (női)                        739 634                       2 163 882

Magyarország-Spanyolország (női)                    847 002                       2 075 326

Magyarország-Olaszország (férfi)                         881 850                       1 998 641

Magyarország-Szerbia (férfi)                                   767 373                       1 743 937

Tartós nézőszám = AMR: az egy percre jutó átlagos nézőszám
Elért nézőszám = reach: a legalább 1 percre odakapcsoló nézők száma
Forrás: MTVA, AGB Nielsen

Az összesen 14 női- és férfimérkőzést a teljes magyar lakosság 55,4 százaléka, azaz 5 114 497 ember látta. Annak ellenére, hogy a férfi csapat szereplése sajnos nem a várt módon alakult, szerintem a sportág népszerűsége nem fog döntően csökkenni. Ebben nagy szerepe van a női válogatott sikeres helytállásának, és annak a ténynek, hogy az elmúlt sok-sok év sikereit nem lehet egyik pillanatról a másikra kitörölni.

Ez az év még el fog telni azzal, hogy azon fognak sokan rágódni, hogy miért így alakult ez az egész, hogy lehetett volna jobb, kik azok a játékosok, akik leköszönnek, és esetleg kik szerepelhetnek majd a jövő csapatában. Tehát a sportág még ebből is tud a megjelenések területén profitálni, mert mint kiderült érdekli az embereket. Az más kérdés, hogy milyen befolyása lenne a sportág népszerűségére annak, ha esetleg a következő években sem tudna a magyar férfi vízilabda-válogatott az ideinél jobb eredményeket produkálni. Le lehet vonni különböző következtetéseket a fiatalabb generáció teljesítménye alapján, de úgy gondolom, hogy nem érdemes messzemenő találgatásokba belemenni. Felnőtt csapatban játszani teljesen más, mint bármely fiatalabb korosztályban. Az én véleményem az, hogy van elég tehetséges játékos a magyar mezőnyben ahhoz, hogy ütőképes csapatot lehessen összeállítani. Bizonyára hiányozni fogna a “nevek” a jövőben, de bízom benne, hogy csak a nevek, nem pedig a kimagasló teljesítmények.

És ha már nevekről van szó, akkor nyilván ide tartozik Kemény Dénes is. Az ő neve aztán tényleg összeforrt a magyar vízilabdával. Jelen pillanatban még az ő jövőbeni szerepvállalása is kérdőjeles. Alakuljon az ő helyzete így vagy úgy, pontosan az érvényes rá, mint a többi játékosra, akikkel eddig egy csapatot alkotott. Amit letett az asztalra, az már ott van. Lehet annak örülni vagy kritizálni, az már nem fog változni. Többségében azért szép sikerek vannak azon a képzeletbeli asztalon, és visszatekintve a múltra, azt hiszem, ez a legfontosabb. Úgy visszagondolni a tetteinkre, hogy inkább elégedettek vagyunk az elért eredményekkel, mintsem szomorúak.

Azt viszont, hogy mi járhat a fejében, még csak elképzelni sem tudom. A folytatáshoz sok energiára lesz szüksége, az biztos, de ebben a helyzetben abbahagyni sem lenne könnyű. Ismerem őt annyira, hogy biztosra veszem, hogy ezzel az ötödik hellyel nem túlságosan elégedett. Egy ilyen sikeres pályafutás után, így befejezni nem könnyű. De ez legyen az ő döntése. Nem tudom mi lehet nehezebb. Kijelölni tizenhárom embert, aki utazik az olimpiára, vagy dönteni a saját sorsáról a befejezés és a folytatás között.

Forrás: Reuters

Az, hogy a vízilabda nyári sportág, az tény. Ennek ellenére a bajnokság szeptembertől májusig tart, pedig szerintem a nézettség is nagyobb lenne nyáron, már csak az előző posztban említett okok miatt is (nincs más hazai sportesemény), ugyanakkor a nyári bajnokság ötlete is felvet néhány kérdést. Az, hogy közben lenne más sportágakban, vagy akár a vízilabdában, Európa- vagy világ-bajnokság, az még a kisebbik problémát jelentené. Ezt a gondot más sportágakban is meg tudják oldani egyszerűen azzal, hogy arra az időre szüneteltetik a bajnokságot, majd mikor az véget ér, a bajnokság folytatódik tovább. Ez jóval megterhelőbb a játékosok számára, de a sportág szempontjából mindenképpen jó megoldás lehetne. Mondjuk szerencsésebb lenne, ha a válogatott eseményeket inkább őszre vagy télre terveznék be, mert ezek a versenyek akkor is telházasak tudnának lenni.

A nagyobb problémát a nyári vízilabdában paradox módon épp a nyár jelenti. Az igaz, hogy több nyitott uszoda van országszerte és ez akár egy lehetőség is lehetne a vidéki csapatok felzárkózására, de mégis van legalább két bökkenő a dologban. Az egyik az időjárás. Míg az előre látható és tervezhető, hogy milyen más események vannak amikor nem szabad konkurenciaharcba szállnunk a nézőkért, addig az időjárás egy nem nagyon befolyásolható tényezőt jelent. Itt nem csak a rossz időre gondolok, hanem a tűző napsütésre is. Mind a kettő komolyan befolyásolhatja a lelátók telítettségét. Ha esik az eső és fúj a szél az nem túl nézőcsalogató körülmény, mint ahogy az sem, ha az ember szénné ég a napon a mérkőzésnézés alatt. Ha nagyon meleg van, akkor természetesen több a fürdőző is, ami azzal jár, hogy romlik a víz tisztasága, ami a játékosok szempontjából a kisebbik problémát jelentené, de sajnos eléggé felmelegszik a medence vize is. Meleg vízben játszani pedig halál. Máltán a nyári bajnokságok alatt a medence vízhőmérséklete 31-33 fokot is eléri. Ez inkább egy ücsörgős hőmérsékletű víz. Na ilyen vízben tiszta erőből sportolni felér egy sportorvosi vizsgálattal. Aki ezt túléli, az tuti, hogy egészséges.

A másik átgondolandó probléma a nyári vízilabdázás bevezetésénél pedig a strandolni kívánó fizető vendégek. Na, ők aztán nem biztos, hogy minden esetben szimpatikusnak találnák azt, ha kizavarnák őket a vízből a mérkőzések vagy az edzések miatt. Nem egyszer előfordult már, hogy ha mondjuk fél öttől volt edzésünk, és már az úszómester öt perccel előtte elkészítette az edzéshez a pályát, a fizető vendég, természetesen jogosan, nem volt hajlandó ezt figyelembe venni és úszott tovább. Aztán volt olyan eset is amikor dacból sem akartak kimenni a vízből, pedig már elkezdődött az edzés. Ilyenkor az edző vagy az úszómester természetesen megkéri őket, hogy fáradjanak ki a vízből. Ha ez hatástalannak bizonyul, akkor jön a pillangózás, ami azt jelenti, hogy az egész csapat elkezd pillangóban úszni, nem kis hullámokat gerjesztve. Na, ez mindig be szokott jönni.
A nyári bajnokságnak azért kétségkívül számos előnye is lenne. Már maga az érzés, hogy a szabad levegőn van az ember, összehasonlíthatatlan nagyon sok hazai fedett uszoda, nem is beszélve a sátorral lefedett uszodák hangulatával. Valószínű, hogy a nézőszám is nagyobb lenne, mert azért nem mindenki rohanna haza a strandokról, ha megtudná, hogy vízilabda mérkőzés lesz. Természetesen itt azért fontos az időzítés. A sportesemények elengedhetetlen kiegészítő része a büfé. Egy kis rágcsálnivaló, meg egy kis iszogatás kellemesebbé tudja tenni a sportfogyasztást. A fedett uszodák többségében viszont tilos az evés ivás az uszodatérben.

Tehát a nyári bajnokságnak megvannak az előnyei és a hátrányai is. Nem szabad átgondolás nélkül fejest ugrani ebbe a változásba, de szerintem egy előre átgondolt terv alapján előkészített nyári vízilabda-szezon, sokat segítene sportág nézettségén.

Forrás: AP/Alastair Grant