Az, hogy a vízilabda nyári sportág, az tény. Ennek ellenére a bajnokság szeptembertől májusig tart, pedig szerintem a nézettség is nagyobb lenne nyáron, már csak az előző posztban említett okok miatt is (nincs más hazai sportesemény), ugyanakkor a nyári bajnokság ötlete is felvet néhány kérdést. Az, hogy közben lenne más sportágakban, vagy akár a vízilabdában, Európa- vagy világ-bajnokság, az még a kisebbik problémát jelentené. Ezt a gondot más sportágakban is meg tudják oldani egyszerűen azzal, hogy arra az időre szüneteltetik a bajnokságot, majd mikor az véget ér, a bajnokság folytatódik tovább. Ez jóval megterhelőbb a játékosok számára, de a sportág szempontjából mindenképpen jó megoldás lehetne. Mondjuk szerencsésebb lenne, ha a válogatott eseményeket inkább őszre vagy télre terveznék be, mert ezek a versenyek akkor is telházasak tudnának lenni.

A nagyobb problémát a nyári vízilabdában paradox módon épp a nyár jelenti. Az igaz, hogy több nyitott uszoda van országszerte és ez akár egy lehetőség is lehetne a vidéki csapatok felzárkózására, de mégis van legalább két bökkenő a dologban. Az egyik az időjárás. Míg az előre látható és tervezhető, hogy milyen más események vannak amikor nem szabad konkurenciaharcba szállnunk a nézőkért, addig az időjárás egy nem nagyon befolyásolható tényezőt jelent. Itt nem csak a rossz időre gondolok, hanem a tűző napsütésre is. Mind a kettő komolyan befolyásolhatja a lelátók telítettségét. Ha esik az eső és fúj a szél az nem túl nézőcsalogató körülmény, mint ahogy az sem, ha az ember szénné ég a napon a mérkőzésnézés alatt. Ha nagyon meleg van, akkor természetesen több a fürdőző is, ami azzal jár, hogy romlik a víz tisztasága, ami a játékosok szempontjából a kisebbik problémát jelentené, de sajnos eléggé felmelegszik a medence vize is. Meleg vízben játszani pedig halál. Máltán a nyári bajnokságok alatt a medence vízhőmérséklete 31-33 fokot is eléri. Ez inkább egy ücsörgős hőmérsékletű víz. Na ilyen vízben tiszta erőből sportolni felér egy sportorvosi vizsgálattal. Aki ezt túléli, az tuti, hogy egészséges.

A másik átgondolandó probléma a nyári vízilabdázás bevezetésénél pedig a strandolni kívánó fizető vendégek. Na, ők aztán nem biztos, hogy minden esetben szimpatikusnak találnák azt, ha kizavarnák őket a vízből a mérkőzések vagy az edzések miatt. Nem egyszer előfordult már, hogy ha mondjuk fél öttől volt edzésünk, és már az úszómester öt perccel előtte elkészítette az edzéshez a pályát, a fizető vendég, természetesen jogosan, nem volt hajlandó ezt figyelembe venni és úszott tovább. Aztán volt olyan eset is amikor dacból sem akartak kimenni a vízből, pedig már elkezdődött az edzés. Ilyenkor az edző vagy az úszómester természetesen megkéri őket, hogy fáradjanak ki a vízből. Ha ez hatástalannak bizonyul, akkor jön a pillangózás, ami azt jelenti, hogy az egész csapat elkezd pillangóban úszni, nem kis hullámokat gerjesztve. Na, ez mindig be szokott jönni.
A nyári bajnokságnak azért kétségkívül számos előnye is lenne. Már maga az érzés, hogy a szabad levegőn van az ember, összehasonlíthatatlan nagyon sok hazai fedett uszoda, nem is beszélve a sátorral lefedett uszodák hangulatával. Valószínű, hogy a nézőszám is nagyobb lenne, mert azért nem mindenki rohanna haza a strandokról, ha megtudná, hogy vízilabda mérkőzés lesz. Természetesen itt azért fontos az időzítés. A sportesemények elengedhetetlen kiegészítő része a büfé. Egy kis rágcsálnivaló, meg egy kis iszogatás kellemesebbé tudja tenni a sportfogyasztást. A fedett uszodák többségében viszont tilos az evés ivás az uszodatérben.

Tehát a nyári bajnokságnak megvannak az előnyei és a hátrányai is. Nem szabad átgondolás nélkül fejest ugrani ebbe a változásba, de szerintem egy előre átgondolt terv alapján előkészített nyári vízilabda-szezon, sokat segítene sportág nézettségén.

 

Forrás: AP/Alastair Grant