svedcsavar

Ez hosszú éveken keresztül nem volt kérdés. Szinte egyértelmű volt mindenki számára, hogy a magyar bajnokságban 99.9 %-ban magyar játékosok játszottak. Mondhatnánk azt is, hogy nem is volt értelme a légiósok létszámnak a maximalizálásával foglalkozni. Az utóbbi években viszont eléggé megszaporodtak a külföldről érkező játékosok szinte minden egyes csapatnál. Talán három csapat volt a múlt évben, akiknél csak magyar játékosok játszottak.

Egy külföldi játékos kiválasztásánál szerintem két dolog lehet mérvadó. Vagy nagyon jónak kell, hogy legyen, vagyis egy olyan színvonalat kell képviseljen, amelyet a hazai játékosállományból senki, vagy csak nagyon kevesen tudnak produkálni. Vagy legyen olcsóbb, de egyben jobb is, mint amilyet itthon lehetne ugyanazért az összegért leigazolni. Mindkét esetre volt példa az elmúlt szezonban. Az, hogy a külföldi játékosok jelenlétének milyen befolyása lehet rövid és hosszú távon a magyar vízilabda számára, meg megint egy másik kérdés. Akárhogy is vesszük, ezek a játékosok helyeket foglalnak el más magyar játékos elől, és pénzt vesznek ki a klubok zsebéből. De biztos, hogy ezt csak ebből a szempontból lehet megközelíteni?

Szerintem a légiósokban való gondokodás nem okvetlen rossz dolog. például idehoznak egy világsztárt, akitől lehet tanulni, az szerintem mindenkinek a hasznára válik. Már csak a neve és az elért eredményei miatt is több néző látogathat ki a mérkőzésekre. Neki köszönhetően akár érdekesebbé válhat az egész bajnokság, és sikeresebb lehet a klub hazai, de nemzetközi szinten is. Ennek pedig a vezetőség és csapat minden szurkolója is örül. Tehát ettől a játékostól többnyire sem a helyet, sem pedig a pénzt nem sajnálja senki. A másik kategória pedig az “olcsó” külföldi játékos. Az olcsó nem azt jelenti, hogy szinte ingyen játszanak, hanem sokkal inkább azt, hogy kevesebbe kerül, mint egy hasonló szintű magyar játékos. Egy klubnak pedig ezt is figyelembe kell vennie. Nem mindegy, hogy egy adott összegből milyen csapatot képesek összeállítani.

A magyar bajnokságban jelen pillanatban egyszerre maximum három külföldi nemzetiségű játékost lehet nevezni egy mérkőzésre. Tehát ez nem azt jelenti, hogy nem lehet több légiósa egy magyar csapatnak. Lehet, de egyszerre csak hárman szerepelhetnek egy adott mérkőzésen. A nemzetközi kupáknál már más a helyzet. Ott ez nincs korlátozva.
A jövő évi bajnokságra (2012/13) viszont bevezettek (régebben volt már hasonló) egy számomra nagyon szimpatikus megoldást a fiatal játékosok részére. Elindítják a junior válogatottat az OB1-ben. Ennek nyilván nem az volt az oka, hogy megnövekedett a külföldi játékosok létszáma, de valamelyest kompenzálja ezen jelenség hátrányait. Ez több szempontból is remek ötlet. Egyrészt a fiatal játékosok számára megfelelő mennyiségű játéklehetőséget biztosít, másrészt pedig a válogatott szempontjából egy komoly felkészülési folyamat a nemzetközi megmérettetésekre.

Mi lesz azokkal a klubokkal, akik már felfedeztek, és akár le is szerződtettek, vagy esetleg az adott játékos a saját nevelésük, és szükségük lenne rájuk a bajnokság alatt? Nos hát ezen klubcsapatoknak nem  kell nélkülözniük a fiatal tehetségeiket, mert a juniorok mérkőzései nem azonos napokon lesznek a bajnokság többi mérkőzésével, sőt, a válogatott tagjai nem játszanak majd a saját klubcsapatuk ellen sem. Akkor valaki más veszi át a helyüket a válogatottban, ők pedig a saját klubjukkal fognak játszani. És még egy harmadik jó hír ezzel kapcsolatban. A kluboknak egy fillérjükbe sem kerülnek ezek a mérkőzések, mert mindig a junior csapat fog utazni az aktuális ellenfeléhez. Tehát mindig idegenben fognak játszani.
Azon játékosok számára akik a junior válogatottban fognak szerepelni kicsit sűrű lesz a bajnokság, rengeteg mérkőzéssel, de a vízilabda már csak ilyen. Aki mindent megtesz a sikerért, az nem tudja elkerülni, hogy egyszer sikeres is legyen.

Forrás: Streeter Lecka/Getty Images Europe

Az eddigi írásaimban próbáltam a saját szemszögemből bemutatni a vízilabdát, több szempontból is elemezve a sportágat. A középpontban természetesen e csapatsport magyarországi sikeressége és a többi sportághoz viszonyított hazai és nemzetközi mezőnyében elfoglalt helyét próbáltam meg bemutatni. A sportág hazai megítélésének szempontjából egyértelműen döntő tényező a sportág nemzetközi sikeressége. A nemzetközi sikerek által kivívott érdeklődés sajnos csak a válogatott eredményeire vonatkoznak, mert a klubok sikerei messze nem érik el ezt a szurkolói érdeklődést. Ha csak az olimpia alatt elért nézettségi adatokat veszem figyelembe bizonyossá válik, hogy a sportág iránti hazai szimpátia megkérdőjelezhetetlen.

          mérkőzés                                     tartós nézőszám            elért nézőszám

Magyarország-Ausztrália (női)                        739 634                       2 163 882

Magyarország-Spanyolország (női)                    847 002                       2 075 326

Magyarország-Olaszország (férfi)                         881 850                       1 998 641

Magyarország-Szerbia (férfi)                                   767 373                       1 743 937

Tartós nézőszám = AMR: az egy percre jutó átlagos nézőszám
Elért nézőszám = reach: a legalább 1 percre odakapcsoló nézők száma
Forrás: MTVA, AGB Nielsen

Az összesen 14 női- és férfimérkőzést a teljes magyar lakosság 55,4 százaléka, azaz 5 114 497 ember látta. Annak ellenére, hogy a férfi csapat szereplése sajnos nem a várt módon alakult, szerintem a sportág népszerűsége nem fog döntően csökkenni. Ebben nagy szerepe van a női válogatott sikeres helytállásának, és annak a ténynek, hogy az elmúlt sok-sok év sikereit nem lehet egyik pillanatról a másikra kitörölni.

Ez az év még el fog telni azzal, hogy azon fognak sokan rágódni, hogy miért így alakult ez az egész, hogy lehetett volna jobb, kik azok a játékosok, akik leköszönnek, és esetleg kik szerepelhetnek majd a jövő csapatában. Tehát a sportág még ebből is tud a megjelenések területén profitálni, mert mint kiderült érdekli az embereket. Az más kérdés, hogy milyen befolyása lenne a sportág népszerűségére annak, ha esetleg a következő években sem tudna a magyar férfi vízilabda-válogatott az ideinél jobb eredményeket produkálni. Le lehet vonni különböző következtetéseket a fiatalabb generáció teljesítménye alapján, de úgy gondolom, hogy nem érdemes messzemenő találgatásokba belemenni. Felnőtt csapatban játszani teljesen más, mint bármely fiatalabb korosztályban. Az én véleményem az, hogy van elég tehetséges játékos a magyar mezőnyben ahhoz, hogy ütőképes csapatot lehessen összeállítani. Bizonyára hiányozni fogna a “nevek” a jövőben, de bízom benne, hogy csak a nevek, nem pedig a kimagasló teljesítmények.

És ha már nevekről van szó, akkor nyilván ide tartozik Kemény Dénes is. Az ő neve aztán tényleg összeforrt a magyar vízilabdával. Jelen pillanatban még az ő jövőbeni szerepvállalása is kérdőjeles. Alakuljon az ő helyzete így vagy úgy, pontosan az érvényes rá, mint a többi játékosra, akikkel eddig egy csapatot alkotott. Amit letett az asztalra, az már ott van. Lehet annak örülni vagy kritizálni, az már nem fog változni. Többségében azért szép sikerek vannak azon a képzeletbeli asztalon, és visszatekintve a múltra, azt hiszem, ez a legfontosabb. Úgy visszagondolni a tetteinkre, hogy inkább elégedettek vagyunk az elért eredményekkel, mintsem szomorúak.

Azt viszont, hogy mi járhat a fejében, még csak elképzelni sem tudom. A folytatáshoz sok energiára lesz szüksége, az biztos, de ebben a helyzetben abbahagyni sem lenne könnyű. Ismerem őt annyira, hogy biztosra veszem, hogy ezzel az ötödik hellyel nem túlságosan elégedett. Egy ilyen sikeres pályafutás után, így befejezni nem könnyű. De ez legyen az ő döntése. Nem tudom mi lehet nehezebb. Kijelölni tizenhárom embert, aki utazik az olimpiára, vagy dönteni a saját sorsáról a befejezés és a folytatás között.

Forrás: Reuters

Az, hogy a vízilabda nyári sportág, az tény. Ennek ellenére a bajnokság szeptembertől májusig tart, pedig szerintem a nézettség is nagyobb lenne nyáron, már csak az előző posztban említett okok miatt is (nincs más hazai sportesemény), ugyanakkor a nyári bajnokság ötlete is felvet néhány kérdést. Az, hogy közben lenne más sportágakban, vagy akár a vízilabdában, Európa- vagy világ-bajnokság, az még a kisebbik problémát jelentené. Ezt a gondot más sportágakban is meg tudják oldani egyszerűen azzal, hogy arra az időre szüneteltetik a bajnokságot, majd mikor az véget ér, a bajnokság folytatódik tovább. Ez jóval megterhelőbb a játékosok számára, de a sportág szempontjából mindenképpen jó megoldás lehetne. Mondjuk szerencsésebb lenne, ha a válogatott eseményeket inkább őszre vagy télre terveznék be, mert ezek a versenyek akkor is telházasak tudnának lenni.

A nagyobb problémát a nyári vízilabdában paradox módon épp a nyár jelenti. Az igaz, hogy több nyitott uszoda van országszerte és ez akár egy lehetőség is lehetne a vidéki csapatok felzárkózására, de mégis van legalább két bökkenő a dologban. Az egyik az időjárás. Míg az előre látható és tervezhető, hogy milyen más események vannak amikor nem szabad konkurenciaharcba szállnunk a nézőkért, addig az időjárás egy nem nagyon befolyásolható tényezőt jelent. Itt nem csak a rossz időre gondolok, hanem a tűző napsütésre is. Mind a kettő komolyan befolyásolhatja a lelátók telítettségét. Ha esik az eső és fúj a szél az nem túl nézőcsalogató körülmény, mint ahogy az sem, ha az ember szénné ég a napon a mérkőzésnézés alatt. Ha nagyon meleg van, akkor természetesen több a fürdőző is, ami azzal jár, hogy romlik a víz tisztasága, ami a játékosok szempontjából a kisebbik problémát jelentené, de sajnos eléggé felmelegszik a medence vize is. Meleg vízben játszani pedig halál. Máltán a nyári bajnokságok alatt a medence vízhőmérséklete 31-33 fokot is eléri. Ez inkább egy ücsörgős hőmérsékletű víz. Na ilyen vízben tiszta erőből sportolni felér egy sportorvosi vizsgálattal. Aki ezt túléli, az tuti, hogy egészséges.

A másik átgondolandó probléma a nyári vízilabdázás bevezetésénél pedig a strandolni kívánó fizető vendégek. Na, ők aztán nem biztos, hogy minden esetben szimpatikusnak találnák azt, ha kizavarnák őket a vízből a mérkőzések vagy az edzések miatt. Nem egyszer előfordult már, hogy ha mondjuk fél öttől volt edzésünk, és már az úszómester öt perccel előtte elkészítette az edzéshez a pályát, a fizető vendég, természetesen jogosan, nem volt hajlandó ezt figyelembe venni és úszott tovább. Aztán volt olyan eset is amikor dacból sem akartak kimenni a vízből, pedig már elkezdődött az edzés. Ilyenkor az edző vagy az úszómester természetesen megkéri őket, hogy fáradjanak ki a vízből. Ha ez hatástalannak bizonyul, akkor jön a pillangózás, ami azt jelenti, hogy az egész csapat elkezd pillangóban úszni, nem kis hullámokat gerjesztve. Na, ez mindig be szokott jönni.
A nyári bajnokságnak azért kétségkívül számos előnye is lenne. Már maga az érzés, hogy a szabad levegőn van az ember, összehasonlíthatatlan nagyon sok hazai fedett uszoda, nem is beszélve a sátorral lefedett uszodák hangulatával. Valószínű, hogy a nézőszám is nagyobb lenne, mert azért nem mindenki rohanna haza a strandokról, ha megtudná, hogy vízilabda mérkőzés lesz. Természetesen itt azért fontos az időzítés. A sportesemények elengedhetetlen kiegészítő része a büfé. Egy kis rágcsálnivaló, meg egy kis iszogatás kellemesebbé tudja tenni a sportfogyasztást. A fedett uszodák többségében viszont tilos az evés ivás az uszodatérben.

Tehát a nyári bajnokságnak megvannak az előnyei és a hátrányai is. Nem szabad átgondolás nélkül fejest ugrani ebbe a változásba, de szerintem egy előre átgondolt terv alapján előkészített nyári vízilabda-szezon, sokat segítene sportág nézettségén.

Forrás: AP/Alastair Grant

Ismét végetért egy válogatott szezon. A játékosok innentől kezdve visszakerülnek a klubedzők felügyelete alá, aki eldönti, mikor kezdjék el majd a felkészülést a klubbal. Mivel a bajnokság majd csak október közepén kezdődik, ezért valószínű, kapnak pár hét igazán megérdemelt szabadságot.

Ez a pihenés nem csak a fizikai, hanem a mentális fáradtság miatt is igen hasznos lesz. Hosszú egy válogatott felkészülés, és azzal a mérkőzésszámmal és lerepült kilométerekkel, amit ezen felkészülési időszak alatt produkáltak a srácok, eléggé telítődni tudott a szervezetük ilyen vagy olyan fáradtsággal. Szóval most egy kis lazítás majd indul a klubszezon. Ami nem biztos, hogy mindenkinek kedvére esik, ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy vannak olyanok is, akik már nagyon várják ezt. Amiért nehéz elkezdeni egy klubszezont, az az, hogy megint vízilabdázni kell, de ami miatt meg jó, hogy más csapattársakkal, más közegben és más célokért. Közelebb vannak a családtagok, a barátok és a felkészülés sem olyan feszített.

Nem lehet összehasonlítani a válogatott mérkőzéseket a klubmeccsekkel. A válogatottnál, ugye a nevében is benne van, a legjobbak ellen kell megmérkőzni. Itt az ellenfél csapatában minden pozícióban egy jó játékos szerepel. Természetesen a kluboknál is vannak remek játékosok, de mindig van egy-egy, aki egy kicsit kilóg a sorból. Nem gyengék ők sem, de mégsem annyira erősek. Ezt főként a válogatottból való visszatérés után lehet érzékelni, az első bajnoki mérkőzések alkalmával.
Sokszor viszont megfelejtkezünk a klubok fontos szerepvállalásáról. A magyar vízilabdában a nézők figyelme általában a válogatottra és annak eseményeire összpontosul. Ez abból a szempontból nem rossz, hogy a válogatott eseményein mindig teltház van, de ezt sajnos a klubok képtelenek leutánozni. Pedig a jó magyar vízilabda alapja a sikeres és jól működő klubélet. Itt is van egy remek friss példa. A horvátok olimpiai győzelme. Persze meg lehet ezt többféleképpen is ideologizálni, de ugye az is lehet egy válasz erre, hogy két horvát csapat is szerepelt idén a Final Four-ban (Európa legjobb négy csapata közt). Minden válogatott játékos a klubokból kerül a válogatott keretbe a bajnokságban nyújtott teljesítménye alapján. Nagyjából kilenc hónapot töltenek itt el, készülve a bajnoki mérkőzésekre és harcolva a válogatott kerettagságért. Tehát mindenki, aki a klubokban hozzátesz ahhoz, hogy a játékosaik a legjobb körülmények között készülhessenek, végül részesévé válik a végső sikernek, ami alatt jelen pillanatban a válogatott sikerét értem.  Ha nem lesznek stabil hátterű, jó játékosokat leigazolni képes,  a fiatalok számára vonzó klubjaink, akkor a bajnokság színvonala is esni fog, ami végül kihatással lesz a merítésre alkalmas játékosállományra.

A sydney-i olimpiai győzelem után ugrásszerűen megnövekedett a vízilabda népszerűsége hazánkban, ami a sportágra jelentkező gyerekek létszámában is megmutatkozott. Ez azóta is töretlen. Jelen pillanatban inkább az okoz gondot, hogy sajnos kevés a vízfelület az egyes csapatok számára. Ezt a sikert, mert ez az én szememben egy nagy eredmény, a válogatott eredményességének köszönhetjük, de ezt a kluboknak kell tudniuk kihasználni. Ebből az elgondolásból kiindulva is fontos, hogy a jövőben is sikeres maradjon a nemzeti válogatottunk. Ez egy örök körforgás. Ahhoz, hogy válogatott szinten is sikeresek legyünk, szükség van egy erős bajnokságra, remek játékosokkal és átgondolt utánpótlás neveléssel, amit a klubok feladata ellátni. Ők termelik ki a majdani válogatottakat, akik meg várhatóan az országnak és a sportágnak is fognak nemzetközi sikereket biztosítani. A kettő egymás nélkül nem működik. Most a klubok ideje jön.

Forrás: MTI

Ahogy közeledünk az olimpia vége felé, egyre nagyobb gondot okoz az írás számomra. Sajnos más témák voltak betervezve, de követni kell az eseményeket. Elég furcsán nézne ki, ha arról írogatnék, hogy milyen jó, döntőbe kerültünk negyedszer, meg ilyenek. Valami ilyesmit terveztem még július elején, de ez most nem jött össze. A döntőről viszont azért tudok írni. Álmomban sem képzeltem volna, hogy az olaszok eljutnak idáig. Persze azért meg volt rá az esélyük, mert az elmúlt években szépen gyűjtögették a biztató helyezéseket (2010 Zágráb EB ezüst, 2011 Shanghai VB arany, 2012 Eindhoven EB negyedik hely). Természetesen egy-egy kiugróan jó eredmény nem adhat okot a bizakodásra, ahogy egy-egy rossz sem, de az olaszok tényleg ott vannak az élmezőnyben már egy ideje. Az pedig, ha valaki huzamosabb ideje jól teljesít, már a tudását mutatja nem pedig a rövidtávú formáját. Tehát ha gondoltam volna, ha nem, döntősök lettek. A szerbeken (2010 Zágráb EB bronz, 2011 Shanghai VB ezüst, 2012 Eindhoven EB arany) viszont csodálkozok. Nagyon jól játszottak az utóbbi pár évben, és a nagy favoritok egyike volt az olimpia előtt. Nem akar nekik összejönni ez az arany. Ez azért nagyon kemény dolog lehet. Évek óta kerülgetik a mézes csuprot, de sosem férnek hozzá. A horvátokat (2010 Zágráb EB arany, 2011 Shanghai VB bronz, 2012 Eindhoven EB kilencedik hely!!!) meg eddig igazán nem érheti kritika. Veretlenül mentek végig eddig mindenkin, és nagyon magabiztos játékot mutatnak. És itt vannak még a montenegróiak (2010 Zágráb EB ötödik, 2011 Shanghai VB hetedik, 2012 Eindhoven ezüst) a négyben. Ők is egy állandóan ott vannak csapat, de valahogy nekik sem akar összejönni a dolog. Csak a teljesség kedvéért ideveszem még a magyar csapat elmúlt két év eredményeit is (2010 Zágráb EB negyedik, 2011 Shanghai VB negyedik, 2012 Eindhoven EB bronz) és bízom benne, hogy meg lesz az ötödik hely az olimpián.

Ha tippelnem kéne, akkor a horvátokat mondanám a befutónak a döntőben az olaszokkal szemben, és a szerbeket pedig a bronzéremre inkább esélyes csapatnak Montenegró ellen. Aztán hogy mi lesz, azt majd eldöntik egymás közt.

Az olasz csapat margójára még azért mondanék pár szót. Kétség nem fér hozzá, hogy megdolgoztak ezért az eredményért, de vajon mi lehet az oka, hogy ennyire feljöttek. Itt van ismét egy lehetséges magyarázat erre. Ez csak az én véleményem, de talán érdekes lehet.

Én e mögött a felívelés mögött a Pro Recco hatást látom. Az olasz Pro Recco a világ legerősebb vízilabda csapata volt az elmúlt szezon végéig. (Az olimpia előtt valamivel a vezetőség bejelentette, hogy “game over”, és innentől kezdve senki nem tudja mi lesz ott.) A taktikájuk az volt, hogy összevásárolták a világ legjobb játékosait. Ha véletlenül kikaptak valakitől, akkor a legyőzőiktől is elhoztak még pár játékost, hogy a jövőben ez többet ne fordulhasson elő. Ez az elmúlt hét évben hét olasz bajnoki győzelmet és négy Bajnokok Ligája győzelmet hozott a konyhára, hogy csak a legfontosabbakat említsem.

És ez miben segítette az olasz válogatott teljesítményét? Hát ezt viszonylag egyszerű megválaszolni. Az olasz válogatottban nyolcan vannak a Pro Recco csapatából. Ez már magában igen komoly versenyelőny, hisz ezek a játékosok egész évben együtt készülhetnek. Ők szinte már csukott szemmel is tudják, merre mozdul a társuk. Lehet, hogy nincsenek világklasszis játékosaik, de ez csapatjáték. Ebben meg ők nagyon jók.

Mivel az olasz bajnokságban korlátozott a külföldiek létszáma, ezért ide nem fért be minden légiós. A “maradékkal” (még egy komplett csapat) pedig szépen elindultak Bajnokok Ligájában és a szintén nagyon erős Jadranska Liga-ban. Mondanom sem kell, hogy a Pro Recco minden trófeát besöpört az elmúlt bajnoki szezonban. Lényegében két bitang erős csapatuk volt, a világ legjobbjaival. Itt játszottak a horvátok, magyarok, szerbek, spanyolok és az olaszok legjobbjai. Amikor épp nem volt hivatalos mérkőzés, hát edzés gyanánt egymás közt két kapuztak. Kell ennél jobb felkészülés ennek a nyolc válogatott játékosnak mint az, hogy az ellenfelek legjobbjaival edzhessenek naponta, hogy kiismerjék őket és tanulhassanak tőlük? Az olaszok kapusa Tempesti pedig naponta védhetett a különböző nációk legjobb lövőinek. Szépen kiismerte őket, és itt az olimpián is látszik, hogy nagy meglepetéseket nem tudnak már neki okozni az (szerb, magyar, montenegrói) excsapattársak.

Lehet, hogy üzletileg nem vált be a Pro Recco támogatójának Gabriele Volpinak (csilliárdos) egy klubcsapat finanszírozása, de hogy a most már meglévő olimpiai ezüstöt vagy esetleg az aranyérmet nagy részben neki is köszönhetik, az biztos. Ha ezt ő is így gondolja, akkor már szerintem elégedett lehet a vízilabdában eltöltött jó pár évével.

De ha jobban belegondolok, történtek már hasonló esetek (sikerek) a múltban….

Forrás: Reuters