Egy sportág számára nem “csak” a versenyen elért helyezések a fontosak, hanem azon tényezők is, amelyek segítségével hosszútávon is biztosítani tudják a működésüket. Ezért nagy siker a vízilabda számára, hogy a magyar lakosság több mint a fele követte figyelemmel a női, illetve a férfi vízilabda mérkőzéseket az olimpia alatt, változó figyelemmel. Ez nem csak azért fontos mert örülhetünk neki, hogy juj, de jó sokan látták a meccseinket, hanem mert ezek azok az adatok, amelyek a potenciális szponzorokat érdekelhetik.

Az utóbbi pár évben elég rendesen megváltozott a hazai pénzügyi környezet. Ez komoly hatással volt az egész magyar sportra. Ha csak a vízilabdát nézzük, sorra mondanak “csődöt” a klubok, és válnak fizetésképtelenné. Természetesen ez az a helyzet, amikor mindenki a másikra mutogat, hogy ez azért történt mert ő… Nem nevezném azért ezt a helyzetet válságnak, hanem sokkal inkább egy törekvésnek az ésszerű költekezés felé. Míg eddig azért könnyebben lehetett találni olyan cégeket, akik szponzoráció címszó alatt támogatták a csapatokat, addig ez mára szépen lassan megszűnt. A szponzoráció nem egyenlő a támogatással. A szponzor ugyanis üzletet remél az együttműködéstől, míg a támogató inkább a mecenatúra felé közelít. Tehát a legtöbb cég már ezerszer is átgondolja, hogy mire használja fel a forrásait. Mivel a legtöbb helyen lecsökkentették a marketing-költségvetést, ezért nagyon átgondoltan próbálják a kevesebbet felhasználni. És itt jön be a nézettség. Minél nézettebb egy sportág, annál érdekesebb lehet egy potenciális szponzor számára, ugyanis a szponzor célja röviden az, hogy minél kevesebb pénzből a lehető legtöbb embert érje el az átadandó információjával.
Minden sportág ebbe az irányba halad, akár elfogadjuk, akár nem. Az eredmények azért kellenek, hogy nézett legyen a sportág, és ha elég nagy hírkavalkád van már körülötte, akkor már megéri a szponzoroknak pénzt fektetniük ebbe. Ez egy ördögi kör. Pénz nélkül nehéz jó eredményt elérni, az eredménytelenségre meg nem sokan szeretnek áldozni.

A szponzorok megjelenítése (molinók, matricák…) szempontjából is nehéz helyzetben van a vízilabda. Míg a többi nem vízben játszott sportágnál felhasználhatják az egész pálya felületét és a versenyzők felszerelését, addig a vízilabdában a medence erre a célra való hasznosítása nem igazán alkalmas és a fürdőnadrág felülete is lényegesen kisebb (és legtöbbször víz alatt van) mint mondjuk egy kézilabdás meze. Így marad tehát a medence part a labda és a kapuk. Van azonban még egy lehetőség. A testfestés. Ezt általában bokszmérkőzéseken lehet látni, de már mi is kipróbáltuk egy mérkőzés alkalmával. A közvélemény-kutatásból (2011) ezzel kapcsolatban az derült ki, hogy a kitöltők többsége nem szimpatizál az ötlettel, mivel a vízilabda ennél komolyabb sportág (a Magyar Vízilabda Szövetség FINA szabályokra hivatkozva nem adott engedélyt, hogy hivatalos mérkőzésen is bevezessük). Ettől függetlenül az idei horvát bajnoki döntőben a JUG Dubrovnik játékosai ki voltak festve rendesen (és a poén, OTP reklám volt rajtuk). Valószínű ott nem érvényesek a FINA szabályok. Talán a közeljövőben nálunk is megjelenhet ez a fajta reklámfelület kihasználás.

Természetesen néha nekem is vannak fenntartásaim ezen irány követésével (elpénzesedik a versenysport), de mint végzett sportvezető, nem látok más lehetőséget a vízilabda számára sem. Persze nagyon fontos az optimális egyensúly megtalálása, tehát hogy ne úgy nézzen ki az egész, mint egy cirkusz.

Az eredmények bizonyos költségekkel járnak. Az állam nem biztos, hogy minden esetben segítő kezet tud nyújtani, ezért létkérdés lehet a saját lábra állás.