Az eddigi írásaimban próbáltam a saját szemszögemből bemutatni a vízilabdát, több szempontból is elemezve a sportágat. A középpontban természetesen e csapatsport magyarországi sikeressége és a többi sportághoz viszonyított hazai és nemzetközi mezőnyében elfoglalt helyét próbáltam meg bemutatni. A sportág hazai megítélésének szempontjából egyértelműen döntő tényező a sportág nemzetközi sikeressége. A nemzetközi sikerek által kivívott érdeklődés sajnos csak a válogatott eredményeire vonatkoznak, mert a klubok sikerei messze nem érik el ezt a szurkolói érdeklődést. Ha csak az olimpia alatt elért nézettségi adatokat veszem figyelembe bizonyossá válik, hogy a sportág iránti hazai szimpátia megkérdőjelezhetetlen.

 

          mérkőzés                                     tartós nézőszám            elért nézőszám

Magyarország-Ausztrália (női)                        739 634                       2 163 882

Magyarország-Spanyolország (női)                    847 002                       2 075 326

Magyarország-Olaszország (férfi)                         881 850                       1 998 641

Magyarország-Szerbia (férfi)                                   767 373                       1 743 937

 

Tartós nézőszám = AMR: az egy percre jutó átlagos nézőszám
Elért nézőszám = reach: a legalább 1 percre odakapcsoló nézők száma
Forrás: MTVA, AGB Nielsen

Az összesen 14 női- és férfimérkőzést a teljes magyar lakosság 55,4 százaléka, azaz 5 114 497 ember látta. Annak ellenére, hogy a férfi csapat szereplése sajnos nem a várt módon alakult, szerintem a sportág népszerűsége nem fog döntően csökkenni. Ebben nagy szerepe van a női válogatott sikeres helytállásának, és annak a ténynek, hogy az elmúlt sok-sok év sikereit nem lehet egyik pillanatról a másikra kitörölni.

Ez az év még el fog telni azzal, hogy azon fognak sokan rágódni, hogy miért így alakult ez az egész, hogy lehetett volna jobb, kik azok a játékosok, akik leköszönnek, és esetleg kik szerepelhetnek majd a jövő csapatában. Tehát a sportág még ebből is tud a megjelenések területén profitálni, mert mint kiderült érdekli az embereket. Az más kérdés, hogy milyen befolyása lenne a sportág népszerűségére annak, ha esetleg a következő években sem tudna a magyar férfi vízilabda-válogatott az ideinél jobb eredményeket produkálni. Le lehet vonni különböző következtetéseket a fiatalabb generáció teljesítménye alapján, de úgy gondolom, hogy nem érdemes messzemenő találgatásokba belemenni. Felnőtt csapatban játszani teljesen más, mint bármely fiatalabb korosztályban. Az én véleményem az, hogy van elég tehetséges játékos a magyar mezőnyben ahhoz, hogy ütőképes csapatot lehessen összeállítani. Bizonyára hiányozni fogna a “nevek” a jövőben, de bízom benne, hogy csak a nevek, nem pedig a kimagasló teljesítmények.

És ha már nevekről van szó, akkor nyilván ide tartozik Kemény Dénes is. Az ő neve aztán tényleg összeforrt a magyar vízilabdával. Jelen pillanatban még az ő jövőbeni szerepvállalása is kérdőjeles. Alakuljon az ő helyzete így vagy úgy, pontosan az érvényes rá, mint a többi játékosra, akikkel eddig egy csapatot alkotott. Amit letett az asztalra, az már ott van. Lehet annak örülni vagy kritizálni, az már nem fog változni. Többségében azért szép sikerek vannak azon a képzeletbeli asztalon, és visszatekintve a múltra, azt hiszem, ez a legfontosabb. Úgy visszagondolni a tetteinkre, hogy inkább elégedettek vagyunk az elért eredményekkel, mintsem szomorúak.

Azt viszont, hogy mi járhat a fejében, még csak elképzelni sem tudom. A folytatáshoz sok energiára lesz szüksége, az biztos, de ebben a helyzetben abbahagyni sem lenne könnyű. Ismerem őt annyira, hogy biztosra veszem, hogy ezzel az ötödik hellyel nem túlságosan elégedett. Egy ilyen sikeres pályafutás után, így befejezni nem könnyű. De ez legyen az ő döntése. Nem tudom mi lehet nehezebb. Kijelölni tizenhárom embert, aki utazik az olimpiára, vagy dönteni a saját sorsáról a befejezés és a folytatás között.

Forrás: Reuters