Már nagy izgalomban van mindenki, mert lassan kezdődik az olimpia. Egy biztos, a felvezetés szenzációs volt. Minden ország szurkolói esküdöznek a tuti aranyérmekre, és a sportolók most sokkal nagyobb figyelemben részesülnek. Főleg azok szerepelnek sokat, akiknek van esélyük az éremszerzésre, vagy akiktől elvárják az érmes helyezést. Így van ezzel a vízilabda válogatott is. Ennek nagyon örül az egész vízilabda társadalom, de miért csak most mennek így a dolgok? Íme a véleményem ezzel kapcsolatban.

Azt azért nem mondhatnám, hogy négy évig teljesen háttérbe szorul ez a sportág, mert egy sikeres olimpiai szereplés után, mint eddig már háromszor is volt rá példa, még egy jó fél évig, el lehet rajta csámcsogni. Majd mikor jön az Olimpia, ismét nagy lángra lobban a vízilabda iránt táplált szeretet tüze, és még a csapból is a játékosok folynak. Valamilyen szinten azért meg tudom ezt is érteni, természetesen. Nagy dolog az Olimpia, és tényleg csak egy aranyérmet osztanak ki minden sportágban, de attól még, hogy a vízilabda-válogatott megnyerte az utolsó három Olimpiát, még nincs minden rendben a sportág körül. Mindig és szinte mindenben vannak szürke hétköznapok. Ezek az időszakok pedig borzasztóan lassan telnek el. Az olimpiai ciklusok között mi ezt éljük meg. Olyan, mintha a sportág egy kicsit elbújna a világ  szeme elől, vagy mintha semmi nem történne ez alatt az időszak alatt. Pedig a játékosok ugyanúgy edzenek a klubokban, és dübörög a hazai és a nemzetközi bajnokság is. A labdarúgás meg talán ennek az ellenkezőjét produkálja hazánkban. Igaz, a labdarúgócsapat nem jutott ki az olimpiára. Ha mérlegre tesszük ezt a két dolgot, hogy a vízilabda szinte csak az olimpiák és nagyobb nemzetközi események, jellemzően válogatott események, alkalmával élvezi a nagyobb érdeklődést, a labdarúgás pedig minden évben, szinte 8-10 hónapon keresztül a középpontban van, elgondolkodtató következtetést vonhatunk le.

Az én véleményem az, hogy tényleg nagyon sokan szeretik ezt a sportágat Magyarországon, magáért a sportágért, vagy a játékosok miatt, de szerintem nagyon sokan vannak olyanok is, akik csak az eredményessége miatt követik. Ez természetesen nem baj, amíg vannak eredmények, viszont ez egy elég rizikós játék ebben az esetben. Mi lesz, ha esetleg elmaradnak a várt eredmények? Hirtelen elpártol egy csomó szurkoló azzal, hogy már ebben sem vagyunk jók? Félő, hogy igen. Itt kellene nagyon sokat fejlődnie ennek a sportágnak. Sokkal több olyan szurkolónak kellene lennie, aki maga, a sportág miatt szereti a vízilabdát. Tehát örülne a sikereknek, de igazából őt a vízilabda érdekelné. Akkor is megvenné a belépőt, ha éppen nem döntőt játszana a csapat.

Ezt a dolgot viszont nem lehet számon kérni a szurkolókon. Ebben az esetben ők a fogyasztók, akik eldöntik, hogy a szabadidejüket és a pénzüket mire szeretnék feláldozni. Az olimpiák alkalmával megvan a megfelelő csere tárgya, nevezetesen az olimpiai győzelem esélye. Ezért, sokan hajlandóak kiutazni Londonba, és megvenni a nem olcsó jegyeket a különböző sporteseményekre. Mondom, természetesen tisztában vagyok azzal, hogy ez az olimpia, és nehéz összehasonlítani bármi mással. Na, de túl nagy a különbség a szürke bajnoki szezonok és e között. Valami nem stimmel, és nem a nézők a hibásak, hogy bajnoki mérkőzések alkalmával, az átlag nézőszám a kétszázat is alig éri el mérkőzésenként, és sokszor a 800-1200 Forintos jegyár is leküzdhetetlen akadályt jelent számukra. És ebben is igazuk van. Nem a jegy a drága, hanem az igénybe vehető szolgáltatás nem ér meg ennyit a számukra.

A feladat tehát adott. Hogy tudjuk érdekeltté tenni a nézőket, hogy év közben is zsúfolásig megteljenek a lelátók.