svedcsavar

Ez hosszú éveken keresztül nem volt kérdés. Szinte egyértelmű volt mindenki számára, hogy a magyar bajnokságban 99.9 %-ban magyar játékosok játszottak. Mondhatnánk azt is, hogy nem is volt értelme a légiósok létszámnak a maximalizálásával foglalkozni. Az utóbbi években viszont eléggé megszaporodtak a külföldről érkező játékosok szinte minden egyes csapatnál. Talán három csapat volt a múlt évben, akiknél csak magyar játékosok játszottak.

Egy külföldi játékos kiválasztásánál szerintem két dolog lehet mérvadó. Vagy nagyon jónak kell, hogy legyen, vagyis egy olyan színvonalat kell képviseljen, amelyet a hazai játékosállományból senki, vagy csak nagyon kevesen tudnak produkálni. Vagy legyen olcsóbb, de egyben jobb is, mint amilyet itthon lehetne ugyanazért az összegért leigazolni. Mindkét esetre volt példa az elmúlt szezonban. Az, hogy a külföldi játékosok jelenlétének milyen befolyása lehet rövid és hosszú távon a magyar vízilabda számára, meg megint egy másik kérdés. Akárhogy is vesszük, ezek a játékosok helyeket foglalnak el más magyar játékos elől, és pénzt vesznek ki a klubok zsebéből. De biztos, hogy ezt csak ebből a szempontból lehet megközelíteni?

Szerintem a légiósokban való gondokodás nem okvetlen rossz dolog. például idehoznak egy világsztárt, akitől lehet tanulni, az szerintem mindenkinek a hasznára válik. Már csak a neve és az elért eredményei miatt is több néző látogathat ki a mérkőzésekre. Neki köszönhetően akár érdekesebbé válhat az egész bajnokság, és sikeresebb lehet a klub hazai, de nemzetközi szinten is. Ennek pedig a vezetőség és csapat minden szurkolója is örül. Tehát ettől a játékostól többnyire sem a helyet, sem pedig a pénzt nem sajnálja senki. A másik kategória pedig az “olcsó” külföldi játékos. Az olcsó nem azt jelenti, hogy szinte ingyen játszanak, hanem sokkal inkább azt, hogy kevesebbe kerül, mint egy hasonló szintű magyar játékos. Egy klubnak pedig ezt is figyelembe kell vennie. Nem mindegy, hogy egy adott összegből milyen csapatot képesek összeállítani.

A magyar bajnokságban jelen pillanatban egyszerre maximum három külföldi nemzetiségű játékost lehet nevezni egy mérkőzésre. Tehát ez nem azt jelenti, hogy nem lehet több légiósa egy magyar csapatnak. Lehet, de egyszerre csak hárman szerepelhetnek egy adott mérkőzésen. A nemzetközi kupáknál már más a helyzet. Ott ez nincs korlátozva.
A jövő évi bajnokságra (2012/13) viszont bevezettek (régebben volt már hasonló) egy számomra nagyon szimpatikus megoldást a fiatal játékosok részére. Elindítják a junior válogatottat az OB1-ben. Ennek nyilván nem az volt az oka, hogy megnövekedett a külföldi játékosok létszáma, de valamelyest kompenzálja ezen jelenség hátrányait. Ez több szempontból is remek ötlet. Egyrészt a fiatal játékosok számára megfelelő mennyiségű játéklehetőséget biztosít, másrészt pedig a válogatott szempontjából egy komoly felkészülési folyamat a nemzetközi megmérettetésekre.

Mi lesz azokkal a klubokkal, akik már felfedeztek, és akár le is szerződtettek, vagy esetleg az adott játékos a saját nevelésük, és szükségük lenne rájuk a bajnokság alatt? Nos hát ezen klubcsapatoknak nem  kell nélkülözniük a fiatal tehetségeiket, mert a juniorok mérkőzései nem azonos napokon lesznek a bajnokság többi mérkőzésével, sőt, a válogatott tagjai nem játszanak majd a saját klubcsapatuk ellen sem. Akkor valaki más veszi át a helyüket a válogatottban, ők pedig a saját klubjukkal fognak játszani. És még egy harmadik jó hír ezzel kapcsolatban. A kluboknak egy fillérjükbe sem kerülnek ezek a mérkőzések, mert mindig a junior csapat fog utazni az aktuális ellenfeléhez. Tehát mindig idegenben fognak játszani.
Azon játékosok számára akik a junior válogatottban fognak szerepelni kicsit sűrű lesz a bajnokság, rengeteg mérkőzéssel, de a vízilabda már csak ilyen. Aki mindent megtesz a sikerért, az nem tudja elkerülni, hogy egyszer sikeres is legyen.

Forrás: Streeter Lecka/Getty Images Europe

Lassan ismét elkezdődnek a nemzeti bajnokságok, és már mindenki nagyban végzi az alapozást. Sajnos a vízilabda tényleg nem olyan sport, amit a megfelelő edzésmennyiség nélkül lehetne magas szinten játszani, de ez valószínűleg így van a többi sportágnál is. Csak abban a vízben ne lenne olyan nehéz ugrálni. Na, ezen aztán tényleg nem lehet változtatni.

Szóval, amíg a többiek nagyban végzik az alapozómunkát, addig van egy külföldi bajnokság, amely kihasználja ezt a holtszezont. Ezek a rafkósak bizony a máltaiak lennének. Véget ér a labdarúgó bajnokság, és máris indul a vízilabda szezon. Már elég régóta meglovagolják ezt a lehetőséget, és meg kell, hogy mondjam, nagyon igazuk van. A bajnokságuk két részre oszlik. Van egy téli és van egy nyári bajnokság. A téli bajnokságban nem szerepelnek külföldiek, és viszonylag kicsi a nézettség is. A nyári viszont már egészen más. Itt minden csapatnak két légiósa lehet, akiket általában nagynevű és eredményes versenyzők közül választanak ki, és a rangadókat teltház előtt játsszák. A döntőn meg szinte annyian vannak, hogy egymást fogják az emberek, hogy nehogy bepotyogjanak a vízbe. Nem tudok pontos nézőszámot, de szerintem három és négyezer ember lehet kint a döntők alkalmával. A hangulat meg fenomenális. A két szurkolótábor külön zenekarokkal jön, és az egész mérkőzés folyamán felváltva nyomják. Hatalmas zászlók, füst és kifestett szurkolók. Rendőrök azért ide is kellenek szép számmal. (Egy érdekesség a rendőrökkel kapcsolatban, nincs fegyverük. Az, hogy ez jó vagy rossz, mindenki döntse el maga.) Itt nem az otthoni vízilabda mérkőzések alkalmával megszokott ülve szurkolás megy, eltekintve egypár kivételtől, hanem az a nagyon beleélős. Nekem tetszik.

Minden mérkőzés egy helyen zajlik, az ötvenméteres nemzeti uszodában. Ez sem egy rossz ötlet. Mindenki, aki vízilabdát szeretne élőben látni, egy helyre kell jönnie, és akár két jó mérkőzést is láthat egymás után. A jegyek ára öt euró. Minden versenyző kap egy bérletet a bajnokság elején és nincs belógás még az ismert játékosok hozzátartozóinak sem. Mondjuk itt ezzel nem is próbálkoznak. Volt úgy, hogy az ötvenes medence melletti műugró medencében edzettünk, és közben nagymedencében elkezdődött egy mérkőzés. Az edzés végeztével leültünk a műugró partjára és onnan néztük a meccset. Sec perc alatt ott termett a helyi rendfenntartó bácsi, és megkért minket, hogy menjünk fel a nézőtérre. Természetesen nem értettük, miért van erre szükség. Majd hosszas vitatkozás után feladtuk a szócsatát, és elmentünk haza, mert a bérleteket természetesen otthon hagytuk. Bevallom őszintén, igaza volt. Ha meccset akarsz nézni, megadják rá a lehetőséget, de megszabják és be is tartatják annak feltételeit. Ezen mérkőzések alatt szép kis summát hoznak össze a jegyárbevételekből, ami szépen megy a szövetség kasszájába. Ezek után nem is lehet csodálkozni azon, hogy ha egy mód van rá, mindent elkövetnek, hogy a három győztes mérkőzésig tartó döntő, ne csak három mérkőzés legyen. Meg ugye a bírók szempontjából sem rossz, ha több mérkőzést kell vezetni, mert ők is alkalmanként kapják a jussukat. Ezt azért a vízben egy kicsit nehéz elfogadni.

A bajnokság színvonala nem összehasonlítható a magyar OB1-el, de az itteni játékosoknak nincsenek ezzel kapcsolatban illúzióik. Tisztában vannak a képességeikkel. Nekik ez nagyon rendben van így. Reggel munkába járnak, este pedig edzésre. Számomra a máltai bajnokság egy nagyon jó példája annak, hogy a megfelelő időzítéssel, nem konkurálva más sportágakkal, mekkora nézettséget lehet elérni.

Az, hogy a vízilabda nyári sportág, az tény. Ennek ellenére a bajnokság szeptembertől májusig tart, pedig szerintem a nézettség is nagyobb lenne nyáron, már csak az előző posztban említett okok miatt is (nincs más hazai sportesemény), ugyanakkor a nyári bajnokság ötlete is felvet néhány kérdést. Az, hogy közben lenne más sportágakban, vagy akár a vízilabdában, Európa- vagy világ-bajnokság, az még a kisebbik problémát jelentené. Ezt a gondot más sportágakban is meg tudják oldani egyszerűen azzal, hogy arra az időre szüneteltetik a bajnokságot, majd mikor az véget ér, a bajnokság folytatódik tovább. Ez jóval megterhelőbb a játékosok számára, de a sportág szempontjából mindenképpen jó megoldás lehetne. Mondjuk szerencsésebb lenne, ha a válogatott eseményeket inkább őszre vagy télre terveznék be, mert ezek a versenyek akkor is telházasak tudnának lenni.

A nagyobb problémát a nyári vízilabdában paradox módon épp a nyár jelenti. Az igaz, hogy több nyitott uszoda van országszerte és ez akár egy lehetőség is lehetne a vidéki csapatok felzárkózására, de mégis van legalább két bökkenő a dologban. Az egyik az időjárás. Míg az előre látható és tervezhető, hogy milyen más események vannak amikor nem szabad konkurenciaharcba szállnunk a nézőkért, addig az időjárás egy nem nagyon befolyásolható tényezőt jelent. Itt nem csak a rossz időre gondolok, hanem a tűző napsütésre is. Mind a kettő komolyan befolyásolhatja a lelátók telítettségét. Ha esik az eső és fúj a szél az nem túl nézőcsalogató körülmény, mint ahogy az sem, ha az ember szénné ég a napon a mérkőzésnézés alatt. Ha nagyon meleg van, akkor természetesen több a fürdőző is, ami azzal jár, hogy romlik a víz tisztasága, ami a játékosok szempontjából a kisebbik problémát jelentené, de sajnos eléggé felmelegszik a medence vize is. Meleg vízben játszani pedig halál. Máltán a nyári bajnokságok alatt a medence vízhőmérséklete 31-33 fokot is eléri. Ez inkább egy ücsörgős hőmérsékletű víz. Na ilyen vízben tiszta erőből sportolni felér egy sportorvosi vizsgálattal. Aki ezt túléli, az tuti, hogy egészséges.

A másik átgondolandó probléma a nyári vízilabdázás bevezetésénél pedig a strandolni kívánó fizető vendégek. Na, ők aztán nem biztos, hogy minden esetben szimpatikusnak találnák azt, ha kizavarnák őket a vízből a mérkőzések vagy az edzések miatt. Nem egyszer előfordult már, hogy ha mondjuk fél öttől volt edzésünk, és már az úszómester öt perccel előtte elkészítette az edzéshez a pályát, a fizető vendég, természetesen jogosan, nem volt hajlandó ezt figyelembe venni és úszott tovább. Aztán volt olyan eset is amikor dacból sem akartak kimenni a vízből, pedig már elkezdődött az edzés. Ilyenkor az edző vagy az úszómester természetesen megkéri őket, hogy fáradjanak ki a vízből. Ha ez hatástalannak bizonyul, akkor jön a pillangózás, ami azt jelenti, hogy az egész csapat elkezd pillangóban úszni, nem kis hullámokat gerjesztve. Na, ez mindig be szokott jönni.
A nyári bajnokságnak azért kétségkívül számos előnye is lenne. Már maga az érzés, hogy a szabad levegőn van az ember, összehasonlíthatatlan nagyon sok hazai fedett uszoda, nem is beszélve a sátorral lefedett uszodák hangulatával. Valószínű, hogy a nézőszám is nagyobb lenne, mert azért nem mindenki rohanna haza a strandokról, ha megtudná, hogy vízilabda mérkőzés lesz. Természetesen itt azért fontos az időzítés. A sportesemények elengedhetetlen kiegészítő része a büfé. Egy kis rágcsálnivaló, meg egy kis iszogatás kellemesebbé tudja tenni a sportfogyasztást. A fedett uszodák többségében viszont tilos az evés ivás az uszodatérben.

Tehát a nyári bajnokságnak megvannak az előnyei és a hátrányai is. Nem szabad átgondolás nélkül fejest ugrani ebbe a változásba, de szerintem egy előre átgondolt terv alapján előkészített nyári vízilabda-szezon, sokat segítene sportág nézettségén.

Forrás: AP/Alastair Grant

A megállapítás, hogy eljött az idő, hogy változások történjenek a vízilabdában, nem helytálló, mert ahhoz, hogy valami folyamatosan jól működjön, szinte mindig kell apró változtatásokat eszközölni. Tehát a változás nem egy egyszeri esemény, hanem sokkal inkább egy folyamatos tevékenység. Az már elég nagy baj, ha sokan úgy gondolják, hogy most vagy soha helyzet van. Márpedig sokan így beszélnek, és nem csak idehaza, de külföldön is. Ez pedig tényleg arra enged következtetni, hogy valami nagyon nincs rendben. Általában a játékosok panaszkodnak, mert sajnos egyre több a fizetésképtelenné váló klub, és ennek főleg ők látják a kárát.

Ha változásról beszélünk elsősorban a játék szabályainak a módosítása ugrik be mindenkinek, pedig nem biztos, hogy ezekkel van a legnagyobb baj. Elfogadjuk vagy sem, eléggé le vagyunk maradva többi csapatsport mögött is. Itt ismét nem csak a magyarországi helyzetre gondolok, mert mint említettem, a sportágat globálisan kell górcső alá venni. Más lenne a helyzet, ha hazánk lakossága nem tíz, hanem mondjuk, százmillió körüli lenne. Akkor esetleg elgondolkozhatnánk azon, hogy elég nagy a piac ahhoz, hogy el tudja tartani a nemzeti sportunkat.
A lemaradásunk a többi sportággal szemben elsősorban a nézettségben mutatkozik meg, ami meg természetesen kihat az egész sportág anyagi helyzetére is. Sajnos egyelőre nem tudunk versenyezni velük (labdarúgás, kosárlabda, kézilabda, jégkorong), és nincs is rá szükség. A nézettség növelésének első és legfontosabb lépése lehetne a versenynaptárak harmonizációja. Vagyis, összevetni a versenynaptárakat, és úgy elcsúsztatni a bajnokságokat, hogy az egyes sportágak mérkőzéseinek időpontjai ne fedjék egymást.

A szurkolók nem akarnak szabadságra menni. A Honvéd, Vasas, UTE vagy Fradi drukkerek napi huszonnégy órában az év 365 napján elhivatott, “szolgálatban” lévő drukkerek, akik a klubért élnek-halnak, legyen szó bármilyen sportágról is. És ez a lényeg. Elég szerencsétlen dolog egy napon rendezni kézilabda, kosárlabda, vízilabda és labdarúgó mérkőzéseket, szinte azonos időpontban. Nem szabadna választás elé állítani a nézőket (fogyasztókat), hogy mit nézzenek. Továbbá ott vannak a tévétársaságok. Ha minden mérkőzés egy időpontban van, akkor szinte meg kell küzdeni azért, hogy ki kerüljön képernyőre. Ők meg válogathatnak. Ez egy nagy öngól mindenkinek. Emlékszem egy gyönyörű példájára ennek a szervezésnek. Az egyik fontos mérkőzésünket egy szép vasárnapi délután játszottunk két órakor. Ezt a tévé is közvetítette. Már magában ez az időpontválasztás is szerencsétlennek tűnik, de hozzájött még egy aprócska dolog. Épp ebben az időpontban volt az utolsó F1 futam, ahol öt világbajnoki esélyes pilóta is volt. Hát, nem volt telt házas mérkőzésünk. Talán még a családtagok sem voltak ott.

A megoldás viszont olyan kézenfekvő, hogy szinte el sem hinnénk. Nyáron kellene lebonyolítani a bajnokságot, a mostani, szeptember-május időtartam helyett. És még egy nagyon lényeges dolog. Nem azért mert a vízilabda nyári sportág. Nem. Ez csak egy adalék lehet a sikerhez. Azért, mert ott a piaci rés. Nincs más sportesemény, így nem kell másokkal megküzdenünk a nézettségért. Ez nem csak a vízilabda nézettségének, hanem a többi csapatsportnak is jót tenne hazánkban, mert nekik is eggyel kevesebb sportággal kéne osztozniuk a nézőkön a bajnoki szezonok alkalmával.

Hogy mi lenne az EB-vel, meg a VB-vel? Semmi. Simán el lehet rá menni, addig a bajnokság szünetel, majd mikor visszajönnek a játékosok, folytatódik. Ezt a nagyok is így csinálják. Lehet, hogy nem véletlenül. Az olimpia éve, az természetesen más. Ott igazodni kell a sorba, de ez csak egy év a négyből.

Magyarázat a táblázathoz (saját forrás): az egyes bajnoki szezonok szinte teljesen fedik egymást. A mérkőzéseket általában mindenki szombaton rendezi, és a rájátszás és a döntők is szinte egy napon vannak. Kivétel a jégkorong, amely ebből a szempontból szerencsés helyzetben van. A F1 azért került még a táblázatba, mert magas nézettséget produkál, és elvonja a figyelmet a hazai eseményekről.

szabad: a versenyzők szabadságon vannak (pihenő és az alapozás kezdete)

alapszakasz: megkezdődik a bajnoki szezon

felkészülés: az elődöntőkre és a döntőkre való felkészülési szakasz

rájátszás: elődöntők és döntők