Mi is lehet az a svédcsavar? Vízilabdában nem egy megszokott lövés, amelyet csak néhány játékos kísérel meg. Ha bejön, nagy fütty, taps és ováció követi, és ha van tv-közvetítés, szinte biztos, hogy jó párszor megismétlik. Nem egy könnyű lövésfajta ez, mert a játékos a kapunak háttal állva lövi el a labdát úgy, hogy előtte tesz egy több mint 180 fokos fordulatot a labdával a kezében, hogy minél nagyobb lendületet vegyen a lövéshez.

Mondjuk így:

 

 

Kapus létemre én maximum csak edzéseken próbálkozhattam meg ezzel a lövéssel, több-kevesebb sikerrel. De van egy régi emlékem ezzel kapcsolatban, amit sohasem felejtek. Még valamikor az előző évezredben a szlovákiai Komárnóban edzőtáborozott a magyar junior válogatott a szlovák válogatottal. Én, mint fiatal kiskapus, még csak tátott szájjal néztem a nagyokat, és arról ábrándoztam, hogy egyszer majd én is odakerülhetek közéjük. Minden alkalmat megragadtam ennek érdekében, és az egyik barátságos mérkőzés végeztével, már be is ugrottam a vízbe, hátha marad még kapura lőni pár nagy játékos. Sajnos nem így lett. Kicsit csalódott voltam, de azért voltak mások, akik szívesen lövöldöztek nekem. Kis idő múlva Faragó Tamás (olimpiai bajnok vízilabdázó, ikon), aki akkor már, mint edző dolgozott, ugrott be a vízbe. Na, majd talán ő, gondoltam. És igazam lett. A melegítést nem vitte túlzásba, és hamarosan lövésre jelentkezett. Gondoltam nem lesz nehéz dolgom, mert edzésben vagyok, ő meg már évek óta “csak” edzősködik. Tévedtem. Megalázott. Természetesen nem a szó negatív értelemben vett jelentésére gondolok. Sokkal jobb volt nálam mindenben. Olyan könnyedén, lazán és akkora rutinnal csinált mindent, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. Olyan “arcátlan” volt, hogy előre bemondta, hova fog lőni, és oda is lőtte. Be is mentek szépen.

A végére hagyta a svédcsavarokat. Na, majd most, gondoltam. Ezúttal is megmondta hova fogja csavarni. Na, gondoltam, ez azért már sok egy kicsit, hisz a kaput sem könnyű így eltalálni. De semmi nem változott. Számára a svédcsavar nem volt extra. Egy fajta lövés volt a sok közül. De a többiek számára ettől még a svédcsavar megmaradt “hátha bejön” lövésnek. 

Ez az a lövés, amely megzavarja a védésre készülő kapust és a lövő előtt helyezkedő, a lövést blokkolni próbáló játékost is.

Tehát a svédcsavart meghatározhatnánk úgy is mint:

meglepő, váratlan, “van ilyen is?”, “ezt nem hiszem el“, “á, ez nem is lehetséges“ szavakkal.

Most valami ilyenre készülünk. Olyan blogot vezetni, ahol az olvasó egy kicsit többet tud meg az olimpiára készülő, azon résztvevő és az onnan hazatérő vízilabdacsapatról. Annak életéről, játékosairól és közvetlen környezetéről. Hogy telik egy olimpiai felkészülés a csapat és a játékosok szempontjából. Mi az a belső erő, ami ezt a csapatot jellemzi, és hogy lehet a negyedik olimpiára is győzelemre éhesen érkezni, három olimpiai aranyéremmel a nyakukban. Lesz itt meglepő és váratlan dolog elég, ebben biztos vagyok.

Az eredmények természetesen fontosak, de talán még fontosabb, hogy miből és hogyan születnek meg ezek.