Az, hogy van-e esélyünk vízilabdában Londonban is olimpiai aranyat nyerni, nem kérdés. Mondom ezt annak ellenére, hogy az utóbbi négy évben tényleg “csak” egy bronzérmet (Eindhoven) sikerült összehozni. Természetesen egy csapatot az eredményei alapján lehet megítélni és esélyesnek tartani, vagy sem, a végső győzelemre. Sajnos ebből a szempontból igazat kell, hogy adjak azoknak, akik nem hisznek a pólósok sikerében. Esetenként még kibővítik azzal, hogy úgy sem engednék, hogy már megint a magyarok nyerjenek. Szerintem ez teljesen alaptalan feltételezés.

 

Ennek ellenére, aki az elmúlt négy év alatt nyomon követte a válogatott mérkőzéseit, láthatta, hogy tényleg csak egy hajszálon múltak a várt sikerek. A sport márpedig ilyen. Elég csak egyszer kikapni, és azt rossz időben, és már az ötödik helynél nem lehet jobbat elérni. Ebből a szempontból kifejezetten szerencsésnek tartom az olimpiai sorsolást és az új lebonyolítási rendszert. Igaz, bitang nehéz ellenfeleket kaptunk, de számoljunk csak egy kicsit.

 

Nézzük a csoportokat:

A csoport: Olaszország, Kazahsztán, Spanyolország, Ausztrália, Horvátország, Görögország

B csoport: Egyesült Államok, MAGYARORSZÁG, Szerbia, Montenegró, Románia, Nagy-Britannia

A lebonyolítás lényege, hogy a két csoport első négy helyezettje keresztbe játszik egymás ellen az elődöntőbe jutásért. Tehát elvileg, ha a “B” csoport negyedik helyezettje megveri az “A” csoport győztesét, tovább jut. Ebből kiindulva, akár háromszor is ki lehet kapni a csoportmérkőzések során és még így is Olimpiát lehet nyerni. A nagy riválisok (Szerbia, Montenegró) pedig a mi csoportunkban vannak, tehát őket biztosan elkerüljük a negyeddöntőben. Attól függően, hogy végzünk majd a csoportban, kaphatjuk a horvátokat, olaszokat, görögöket vagy a spanyolokat (ez egy általam feltételezett sorrend). Minél előrébb végzünk, annál könnyebb ellenfelet kapunk majd a negyeddöntőben. Ha mégis rosszul alakulnának a dolgok, szerintem akkor sem kell aggódni, mert az “A” csoportban a magyar csapat számára nincs verhetetlen ellenfél.

 

Nehéz dolga van a csapatsportoknak. Itt nem elég egyszer vagy kétszer bizonyítani. A vízilabdásoknak július 29. és  augusztus 12. között kétnaponta mérkőzésük lesz. Ez összesen nyolc mérkőzést jelent. Mind a nyolc mérkőzés külön felkészülést és a tudás legjavát kívánja. Na, ez az, amiben mi vagyunk a legjobbak. Lépésről lépésre haladni előre, kitartóan és türelmesen, egy pillanatra sem szem elől tévesztve a célt. Inkább mondják ismét azt, hogy a vízilabdások mennyire antiszociálisak, ami mögött az rejtőzik, hogy az Olimpián nincs idő mással foglalkozni, mint amiért ott van az ember. Megnyerni a következő mérkőzést. Ez pedig edzésekkel, videózásokkal és elemzésekkel, utazással és meccsezéssel jár, az Olimpia kezdetétől a végéig. Amikor meg épp nincs semmi, jól jön a pihenés.

 

Én hiszek a csapat sikerében. 2008-ban is egy EB-bronzzal utaztunk ki a pekingi Olimpiára. Arany lett belőle. Azt mondják, a történelem ismétli önmagát. Hát úgy néz ki, ez már elkezdődött.

 

(Fotó: www.insidethegames.biz)