A sok szabálymódosító ötlet közé azért tegyünk be pihenésképpen egy kis valóságot is. Ugyanis minden a sportágat érintő módosítás azért szükségeltetik, hogy azután minél többen jöjjenek megnézni a mérkőzéseket, vagy nagyon jó esetben, tolongjanak az egymást túllicitáló tévétársaságok a közvetítési jogok megszerzéséért. A nagy újítási lendület kezdete előtt azért érdemes megvizsgálni az uszodai életképet a mérkőzések előtt. Vajon tényleg többen jönnének, ha érdekesebbé lehetne varázsolni ezt a sportágat? És vajon mekkora az az összeg, amit hajlandóak lennének kifizetni a belépőért?

A 2011-ben elkészült közvélemény-kutatásunk alapján, amit több mint kétezren töltöttek ki, az derül ki, hogy az emberek nagy többsége ezer és kétezer forintot volna hajlandó áldozni a vízilabdajegyekre. Ennek ellenére a valóság azért mást mutat. Íme az egyik mondat, amelyet rengetegszer hallottam már a komoly mérkőzéseink előtt:

„Pisti, ti vagytok a kedvenc csapatom. Nem tudsz nekem egy jegyet szerezni a következő mérkőzésetekre?”

Eleinte ezen mindig ledöbbentem, de most már csak mosolygok. Belegondoltam, hogy vajon az NBA-ben is így működik ez? Egy rangadó előtt felhívják a játékosokat az ezer éve eltűnt osztálytársak, az általános iskolából, hogy kérjenek egy belépőjegyet? Ami mellesleg a magyar bajnokságban átlagosan  600 és 2000 forint között mozog, vagyis kevesebb, mint egy mozibamenetel ára. Tudom, a magyarok árérzékenyek, és csak óvatosan szabad bánni a nullákkal, de ez miért nem igaz, ha elhagyjuk Magyarország határait? És itt jön a végkifejlet: „voltam az USA-ban – teszi hozzá a jegyet kérő ismerős – és természetesen elmentem egy NBA meccsre. Mert tudod, ha ott vagy az már kötelező. És kötelező eltenni a belépőt is emlékbe“, amelyek egyébként átlagosan 10 ezer forintot kóstálnak, amennyiért itthon 6-7 vízilabda rangadóra ki lehet menni. Tudom, nehéz a két dolgot összehasonlítani, mert nagyon más világ a kettő, de az ára is az.

De ha mi vagyunk a kedvenc csapata, akkor miért nehéz azt az átlagosan 1000 forintot kifizetni a több mint egy órás produkcióért? Mellesleg, ezzel támogatja a kedvenc csapatatát, hozzásegíti és egyben részesévé válik a sikereinek is. Összehasonlításképpen, míg egy angol labdarúgócsapat jegyárbevétele elérheti a teljes bevételek 33 százalékát, addig a vízilabdában alig számolhatunk 4-5 százalékkal. Ez természetesen a vízilabda válogatottnál teljesen más. Ott egy Vodafone kupa tervezett jegyárbevétele 8 millió forint, a klubok évi 2-3 millió forintjával szemben. Ez természetesen magyarázható a klubok "hanyagságával" és a válogatott nagyobb hírértékével is. Emlékszem egy olyan BL mérkőzésre a Jug Dubrovnik ellen (ez a csapat már évek óta a nemzetközi élmezőnybe tartozik), hogy még a csillárról is nézők lógtak, ez kb 1000  főt jelenthet (hivatalosan az ülőhelyek száma 750). A jegyár akkor 1500 forint volt, a mérkőzés jegybevétele pedig összesen 80 ezer forint lett (?). Ez az összeg még az uszoda bérleti díját sem fedezte, ami egy nemzetközi tv mérkőzés esetén 120 ezer forint, a nem nemzetközi tv mérkőzés esetén 75 ezer forint és a sima OB1 65 ezer forint plusz ÁFA a Kőér utcában.

Amíg a nézők elvárják, hogy a csapatuk ingyen szórakoztassa őket, vagy minden lehetőséget megragadnak a minél olcsóbb bejutásra, addig sajnos a bevételi oldalról hiányozni fog egy igen jelentős tétel. Egy tétel, amely akár egy újabb játékos bérét is jelenthetné, és egyben a csapat nagyobb sikereit, aminek ugye a szurkolók is örülnének. Ez ellen nincs orvosság. Ehhez kevés lenne akár az összes szabályt is megváltoztatni. Ide egy jó nagy szemléletváltásra lenne szükség. Nem kéne sportot űzni a kiskapuk keresgetéséből. És ez sajnos nem csak a vízilabdára vonatkozik.

 

Forrás: LOCOG