svedcsavar

Javában folyik a válogatott felkészülés, és egy nagyon fontos momentumon már túl is vagyunk. Ez nevezetesen a válogatott keretbe való bekerülés. Ez azt jelenti, hogy a bajnokság végeztével 18-20 játékos meghívást kap a válogatott bő keretébe. Szívesen mondanám, hogy Kemény Dénes könnyű helyzetben van, de mégsem tudom. És ez viszont nagyon jó hír. Két esetben lehet nehéz helyzetbe hozni a szövetségi kapitányt. Ha túl kevés a jó játékos, vagy ha több mint amennyi majd utazhat az aktuális nemzetközi megmérettetésre. Hát itt most az a helyzet, hogy jóval több jó játékos van, mint amennyi végül utazhat, és habár a többől hálásabb feladat válogatni, koránt sem biztos, hogy könnyebb. Mivel az Olimpiára csak tizenhárom játékos utazhat, lesz fejtörés, nem kevés.

Ezt tudják a játékosok is. Tehát a magyar vízilabda-válogatottba való bekerülés egy komoly harc.

Ha nem ismerném a játékosokat, azt a közeget és hangulatot, ami ott évről évre kialakul, azt gondolhatnám, hogy itt nincs barátság, csak egy cél. A csapatba való bekerülés, bármi áron. De ez nagyon-nagyon nem így van. A cél, az megvan, de a bármi áron, az inkább a csapattárs segítésében mutatkozik meg, mintsem a másik ellehetetlenítésében. Itt akkor jó valaki, ha eleget tud segíteni a társának és ezzel együtt a csapatának. Ez az a közösség, ahol senki sem érzi magát utolsónak. Természetesen azért megvan a kialakult hierarchikus rend a kor és az eredmények függvényében, de ezzel soha senki nem élt vissza az elmúlt évek során. Mindenki elfogadja a helyét, legyen az a ranglétra bármelyik foka is, és annak megfelelően teszi a dolgát, mert így működik egy igazán jó csapat.

És hogy hogy is néz ki egy csapathirdetés?

Ez már egyszerű. Az egyik edzés előtt egy kört alkot az egész társaság, és elhangzik tizenhárom név. Nincs nyilvános indoklás, se pro, se kontra. Elvileg vannak olyan játékosok, akiknek a helye szinte biztosnak mondható a csapatban, de abban a pillanatban senki sem nyugodt. Nem számít hány olimpiai arany van már otthon, nincs, aki ne izgulna magáért vagy a másikért. Mindenki izgul a másikért. Ez nem személyes, csak úgy jön.

A felkészülés ezzel egy új fázisába lép. Kész a csapat, csak tizenhárom ember. Ez a tizenhárom fogja képviselni Magyarországot az Olimpián egy olyan sportágban, ahol nem kevesebb az elvárás, mint az olimpiai döntő megnyerése. Ezt minden játékos tudja. Ennek megfelelően biztos vagyok benne, hogy minden egyes csapattag olyan sikeréhesen indul majd csatába, mint ha az első győzelmére készülne. Még azok is, akik már sokszor bizonyítottak, és akiknek köszönhetően elértük, hogy vízilabdában olimpiai bajnok, már csak magyar van a vízben. És ez maradjon is így még sokáig.