svedcsavar

Ez nem sikerült túl jól. Simán kikaptunk a szerbektől, ezen nincs is mit szépíteni. Nem is kell. Nincs szükség rá, hogy védőbeszédet tartsak a fiúk teljesítményét illetően, mert ha az elmúlt négy évet is figyelembe veszem, azt kell, hogy mondjam, ez is benne volt a pakliban. Tehát nem az van, hogy meglepetésre kikaptunk, hanem sajnos ismét kikaptunk. Az érdekes viszont, hogy a szerbekkel a legtöbb találkozónk igen gólbőre sikeredik. Ismerem ezeket a mérkőzéseket. Ez olyan, mint régen a vadnyugaton. Mindkét fél előkapja a stukkert, és lövöldöznek összevissza. Aztán aki több éles töltényt rakott be aznap, az nyer. Ez elsülhet jól is, meg rosszul is. Nehéz lenne összehasonlítani a két csapat játékát, de szerintem mi jobbak vagyunk támadásban, a szerbek meg jobbak védekezésben. Az látszik, hogy mindkét csapat fizikálisan nagyon jól felkészült, mert végig bírták puskaporral a mérkőzést. A játék alapja viszont a védekezés. Ha a játékosok inkább a támadásra összpontosítanak, akkor a védekezésben automatikusan elkezdenek spórolni. Az védekezés sikertelensége, sajnos rosszabb következményeket von maga után, mint a sikertelen támadás. Sokkal rosszabb gólt kapni, mint esetleg egy kapufát lőni elöl. Tehát az első mérkőzés izgalmában, ami szerintem abból adódott, hogy ezt most mindenáron meg akartuk nyerni, elfelejtettünk védekezni. Más csapatok ellen ez még bele is fért volna, de a szerbek ellen nem. Nekik a védekezés az erősségük, és még egy ilyen lövöldözős mérkőzésen is ösztönösen jön az ehhez való ragaszkodás.

Elkeseredni viszont nem kell. Van még elég mérkőzés, amit megnyerhetünk. Ha a legrosszabb forgatókönyvet nézem a döntőhöz vezető útig, akkor elég “csak” négy mérkőzést nyernünk. Vagyis lehetünk akár negyedikek a csoportunkban, akkor is van esélyünk a döntőre. A másik csoport tagjainak játéka szerintem jobban fekszik nekünk. Az olasz vagy horvát is könnyebben verhető, mint a szerb vagy a montenegrói. Ennek két oka is van. Először is van ez a “szerb fóbia” dolog, ami igazából nem is létezik, csak kitaláltuk, mert velük mindig jókat szoktunk meccsezni. Másodszor meg ez a két csapat (Szerbia és Montenegró), inkább erő mint ügyességi pólót játszik, az meg nekünk kevésbé jön be. Ettől függetlenül meg még nem is ügyetlenek a játékosaik.

Tehát túl vagyunk az első mérkőzésen, és már itt is van a következő nagyfiú, Montenegró személyében. Ezek a srácok jól úsznak és jól is lőnek. Van egy remek kapusuk is Denis Sefik személyében, aki szerintem sokáig egy átlőhetetlen fal volt, de ez az elmúlt években, elsősorban saját magának köszönhetően, kicsit megváltozott. Ez azonban nem azt jelenti, hogy most már csak a szemével követi a kapura tartó labdákat, mert egy közel százharminc kilós, két méter magas test, elég sokat bír takarni a három méter széles és kilencven centi magas kapuból. Szóval nem lesz egyszerű dolgunk.

Meg kéne szereznünk az első skalpot. Kifejezetten jól jönne, ha behúznánk a montenegrói három pontot, mert ők még elverhetik a szerbeket is. Matekozni most még túl korai, hogy kit mennyivel kéne megverni, mert ahhoz még sok van hátra. Egy biztos, hogy Montenegró is az életéért fog küzdeni a nem várt, USA elleni vereség után. Ezek az amcsik csupa meglepetés, de nekünk ez most pont jól jött.

Szóval kell ez a győzelem, és kellenek a pontok.

Forrás:www.reuters.com reuters/Laszlo Balogh