Már említettem, hogy a csapatsportokban milyen hosszú út vezet a döntőhöz, vagy egyáltalán az éremszerzéshez. Az egyéni sportokkal szemben viszont megvan az az előnye, hogy itt azért mindig van a pályán olyan, aki segíthet, ha úgy adódik. Azért mindig erre alapozni nem igazán célszerű. A csapaton belül is, mindenkinek meg kell oldania egyénileg feladatát, mert mindenkinek megvan a maga dolga. Így adódik majd össze az egyének teljesítménye, amit igazából egy egyszerű példával tudnék illusztrálni. Ha mondjuk minden játékos egy egységnyi erőt képvisel, akkor jó esetben van egy tizenhárom egységnyi erős csapatunk. Ha esetleg néhányan nem egy irányba húznak, ez lehet nyolc is, de ha kellő összhangban működnek, akkor ez lehet akár több is, mint tizenhárom.
A londoni olimpiai játékok alatt a vízilabdában, csak a mérkőzések, két hétig fognak tartani (kétnaponta van egy, összesen nyolc, ha minden jól megy), és ezalatt ritkán van könnyű ellenfél. A két játéknap közötti “szabadnap”, edzésekkel és a következő ellenfélre való készüléssel telik. Ide tartozik az ellenfélre való esetleges speciális taktikai felkészülés, videózás, lazítás és gyúratás. A bajnokság végéhez közeledve, ahogy a játékosok szépen lassan gyűjtögetik be a sérüléseket, bekapcsolódnak az orvosok is, és egyéb speciális szaktudással rendelkező gyógyítók. Ezek természetesen lehetnek fizikális és mentális problémák is. A fizikai sérülések, jó esetben könnyebben gyógyíthatóak, míg a mentális problémák, amit akár egyetlen sikertelen mérkőzés is okozhat, egy játékos egész olimpiai szereplésére is rányomhatja a bélyegét. Ezek nem ritka esetek. A csapat ereje és végül az eredményessége pedig abban mutatkozik majd meg, hogy mennyire tudja ezen játékosok hiányát, ideiglenesen pótolni.
Véleményem szerint az a csapat fogja megnyerni az Olimpiát, ahol kevesebb egyéniség lesz. Ahol mindig más fogja egy kicsit megrántani a csapat szekerét, és egyszer-egyszer hozzáteszi a tudásának legjavát. Csak egy játékosban bízni veszélyes vállalkozás. A magyar csapatban tizenhárom olyan nagyszerű játékos van, aki képes magával rántani a többieket a gyengébb pillanatokban is. Itt nem konkrétan csak a mérkőzésekre kell gondolni, mert az Olimpia nem csak erről szól. A tévében látott mérkőzéseket rengeteg munka előzi meg, amelyből mind a tizenhárman bőven kiveszik a részüket. Van, aki az edzések alatt segíti a másikat, és van, aki egy-egy jól irányzott poénnal oldani képes a felgyülemlett feszültséget, mert ezekre a típusú játékosokra is szükség van. Természetesen azért a jópofaság ide kevés, vízilabdázni is tudni kell hozzá.
Ezért van esélyünk a győzelemre. Aztán, hogy kinek mikor jön el az ideje, ezt meglátjuk, de az biztos, hogy lesznek majd pillanatnyi hősök, és ugyanakkor maguktól egy kicsit többet váró, csalódott játékosok is egy csapaton belül. Ez teljesen normális. Ettől függetlenül a pillanatnyi hősöknek nem jár külön dicséret, a szokásos gratuláción és ölelésen kívül, a halványabb teljesítményért pedig nem jár ejnye-bejnye. Mindenki csak egyszerűen teszi a dolgát tovább a legjobb tudása szerint.
Forrás: AFP
Utolsó kommentek