Bevallom őszintén, nagy élvezettel olvasom az olimpiai eredményeket érintő véleménykavalkádot. Itt aztán van minden. Csodálatos dolog ez az internet. Itt mindenki elmondhatja amit akar, következmények nélkül. Arc és név nélkül lapátolják a sarat mindenkire, aki csak megbotlik. Nem különösen háborítanak fel a sikertelenség meglovagolásának gyönyörű “én megmondtam” jellegű megnyilvánulásai. Már nem. Várni arra, hogy valami ne sikerüljön, elég nyomasztó lehet. Ez felháborodást nem érdemel, sokkal inkább csak sajnálatot.  Ez a hullám természetesen elérte a vízilabda-válogatottat is. De hol van ez azon elismerések tömegéhez képest, amit a csapat irányában most oly sokan kimutatnak? Igazán jó látni, hogy az emberek az öröm pillanatait sem felejtették el, amit együtt élhettek át a csapattal. Butaság lenne ezeket kidobni az ablakon, hisz oly jó rájuk visszagondolni. Három olimpiai arany zsinórban. Nagy érték ez!

Azért mert most nem sikerült ismét feljutni a csúcsra, még a múlt eredményeire joggal lehetünk büszkék. Persze, ha a száz évvel ezelőtti eredményekkel próbálnánk takarózni, az már annyira nem lenne szimpatikus, de az előző (három) olimpiai siker még nem tűnik olyan távolinak. A londoni olimpia most nem úgy sikerült ahogy szerettük volna, de az elmúlt három eseményen hány vízilabda-válogatott mondogathatta ezt rajtunk kívül?

Csak, hogy ne legyen ez annyira gyászos, akkor is van olyan vízilabdás eredmény aminek örülhetünk. Ismét meg kell, hogy említsem a lányokat. Nagyokat küzdöttek az egész sorozat alatt. Nagyobb kilengések nélkül játszották végig az olimpiát, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a bronzmérkőzésen is csak hosszabbításban tudta őket felülmúlni az ausztrál ellenfél. Ennek a csapatnak már csak a rutin hiányzik, amit bőven lesz módjuk behozni az elkövetkezendő négy évben. Nem mellékesen, a mi csoportunkból három csapat végzett a legjobb négy között. Tehát igen erős csoportunk volt, és a küzdelmek során minden mérkőzésen csak 1-1 góllal maradtunk alul. A jövőre nézve ez mindenképpen bizakodásra ad okot.

A fiúkra még két mérkőzés vár. Ez a kettő lesz életük talán legnehezebb megmérettetése. Nem az ellenfelek, hanem saját maguk miatt. Nehéz ilyenkor összeszednie magát az embernek a tisztes helytállás érdekében. Pedig muszáj lesz, már rögtön az ausztrálok elleni első mérkőzésen. Nekik ez életük lehetősége, és biztos vagyok benne, hogy megpróbálják kihasználni a csalódottságunkat. Az ő játékuk már magában elég kellemetlen mert kicsit szögletesek, vagyis minden mozdulatuk fáj. Ettől függetlenül nem szabadna, hogy ez az ellenfél gondot okozzon nekünk. Minden versenyről az elérhető legjobb eredménnyel kell távozni. Jobb győzelemmel búcsúzni, igazi sportemberekhez méltóan. Jelen pillanatban az elérhető legjobb számunkra az ötödik hely. Furcsa még leírni is, de ez most így alakult.

Történt ami történt eddig. Ezt a csapatot sajnos, már csak kétszer láthatjuk játszani ezen az olimpián. Ez az, ami a legjobban elszomorít az egészben.

 

Forrás: www.vlv.hu